26.fejezet
David
Nicol szemszöge:
Reggel arra ébredtem hogy Louis puszilgatta a fejem, annyira édes.
-Felébresztettelek? Louis.
-Már alapból felkeltem volna. Nicol.
Mellettem pedig a kisfiunk pihent Kevin.
-Annyira édes. Louis.
-Igen az. Nicol.
-Köszönöm neked. Louis.
-Mit? Nicol.
-Azt hogy egyszerre két csodát hoztál az életembe és most jön a harmadik. Louis.
-Csak két gyerekünk van és a második jön majd most. Nicol.
-Igen, de te vagy a harmadik csoda. Louis.
-Szeretlek. Nicol.
-Én is. Louis
-Akkor felhívjuk a rendőröket? Nicol.
-Ha akarod. Louis.
-Akarom. Nicol.
-Rendben de előtte felöltözök meg reggelizek és csak utána. Louis.
-Oké, én elmegyek gyorsan lezuhanyozok. Nicol.
-Rendben. Louis.
És átmásztam Louison. Össze szedtem a cuccaim és bementem a fürdőbe. Hallottam a szobánk ajtajának nyitódását és gondoltam hogy Louis megy ki. -----
Lezuhanyoztam, majd a hajamat felkötöttem egy kontyba és felöltöztem. Kimentem és az ágyra pillantottam és nem volt ott Kevin. Kicsit megijedtem ezért gyorsan le is szaladtam hogy Louissal van e. Igen vele volt. Ahogy mentem le a lépcsőn megláttam kicsi fiam pofiját és annyira mosolygott hogy szinte fülig ért szája. Láttam hogy Louis eteti őt kanállal és úgy tudom az Liam gyengéje. Szóval akkor ezért áll fölöttük és rázza a fejét és mondogatja hogy szegény fiú miken mehet át. Ez kicsit vicces.
-Lehoztam Kevint megetetni. Louis.
-Rendben. Nicol.
Oda guggoltam én is az etetőszék elé.
-Te már ilyen ügyesen eszel? Nicol.
mosolyogtam kisfiamra aki hangosan felnevetett.
-Mondjad bizony anya én már ilyen nagy fiú vagyok. Louis.
És kisfiúnk újból egy hangos nevetéssel jutalmazott minket.
Én mosolyogva felálltam és a hűtő felé vettem az irányt. Liam még mindig Louisék fölött állt.
-Szegény Kevin. Liam
És kiment a konyhából. Én kivettem a tejet a hűtőből majd kinyitottam a polcot ahonnan a gabonapelyhet le emeltem majd fogtam egy tálat ezt a két alapanyagot össze öntöttem és kész is volt a reggelim.
-Louis te ettél már? Nicol.
-Már rég. Louis.
-Oks. Nicol.
-Akkor felhívjuk a rendőröket? Louis.
-Igen, hozom a telefont. Nicol.
-Jó. Louis.
-Tessék itt van. Nicol.
Louis fogta Kevint és nem ment egyszerre a telefonálás és gyerek figyelés ezért elkaptam tőle Kevint.
------
Louis beszélt a rendőrökkel és...
-Akkor felhívjuk a rendőröket? Nicol.
-Ha akarod. Louis.
-Akarom. Nicol.
-Rendben de előtte felöltözök meg reggelizek és csak utána. Louis.
-Oké, én elmegyek gyorsan lezuhanyozok. Nicol.
-Rendben. Louis.
És átmásztam Louison. Össze szedtem a cuccaim és bementem a fürdőbe. Hallottam a szobánk ajtajának nyitódását és gondoltam hogy Louis megy ki. -----
Lezuhanyoztam, majd a hajamat felkötöttem egy kontyba és felöltöztem. Kimentem és az ágyra pillantottam és nem volt ott Kevin. Kicsit megijedtem ezért gyorsan le is szaladtam hogy Louissal van e. Igen vele volt. Ahogy mentem le a lépcsőn megláttam kicsi fiam pofiját és annyira mosolygott hogy szinte fülig ért szája. Láttam hogy Louis eteti őt kanállal és úgy tudom az Liam gyengéje. Szóval akkor ezért áll fölöttük és rázza a fejét és mondogatja hogy szegény fiú miken mehet át. Ez kicsit vicces.
-Lehoztam Kevint megetetni. Louis.
-Rendben. Nicol.
Oda guggoltam én is az etetőszék elé.
-Te már ilyen ügyesen eszel? Nicol.
mosolyogtam kisfiamra aki hangosan felnevetett.
-Mondjad bizony anya én már ilyen nagy fiú vagyok. Louis.
És kisfiúnk újból egy hangos nevetéssel jutalmazott minket.
Én mosolyogva felálltam és a hűtő felé vettem az irányt. Liam még mindig Louisék fölött állt.
-Szegény Kevin. Liam
És kiment a konyhából. Én kivettem a tejet a hűtőből majd kinyitottam a polcot ahonnan a gabonapelyhet le emeltem majd fogtam egy tálat ezt a két alapanyagot össze öntöttem és kész is volt a reggelim.
-Louis te ettél már? Nicol.
-Már rég. Louis.
-Oks. Nicol.
-Akkor felhívjuk a rendőröket? Louis.
-Igen, hozom a telefont. Nicol.
-Jó. Louis.
-Tessék itt van. Nicol.
Louis fogta Kevint és nem ment egyszerre a telefonálás és gyerek figyelés ezért elkaptam tőle Kevint.
------
Louis beszélt a rendőrökkel és...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése