25.fejezet

                               Semmi baja

Nicol szemszöge:

-Mi a baj? Louis.

-Nagyon fáj a hasam. Nicol.

-A kisbaba? Louis.

-Az nem lehet. Nicol.

-Irány a kórházba. Louis. 
-De Louis ezt amikor Kevinnel voltam terhes akkor is éreztem, és akkor is bementünk a kórházba emlékszel és azt mondták hogy ez csak a terhesség egyik jele. Nicol.
-Akkor is be kell mennünk. Louis.
-Rendben, induljunk. Nicol.
Louis felkapott és levitt a lépcsőn onnan már mondtam neki hogy egyedül is megy. Majd beszálltunk a kocsiba. Louis nagyon gyorsan ment. Bennem a fájdalom egyre csak nőtt, kezdtem nagyon aggódni. 
-Itt is vagyunk. Louis.
-Siessünk. Nicol.
Ki pattantam a kocsiból és Louis megint felakart kapni.
-Hagyd csak, megy egyedül is. Nicol.
-Jól van, de akkor siessünk. Louis.
Egy pillantás alatt beléptünk a kórházba. Rögtön fölmentünk a szülő osztályra és letámadtuk az orvost.
-Doktor úr! Nicolnak fájdalmai vannak, tudja ma hagyta el a kórházat akit behoztak hogy túl sok füstöt szívott és ettől azt mondta hogy meghalhat a kisbabánk. Louis.
-Azonnal menjenek be oda! -mutatott az egyik ajtóra- Rögtön megyek! Doktor.
-Gyere. Louis.
Beléptünk a szobába én leültem az ágyra.
-Nyugodj meg édesem! Nem lesz baj! Louis. 
Én erre nem tudtam válaszolni mert a fájdalom teljesen maga alá gyötört és egy hangos ordítás hagyta el a számat.
-Louis! Nagyon fáj! Nicol.
-Elhiszem, de nem halhat meg Nicol küzdj érte! Louis.
Louis mondata teljesen igaz volt nem hagyom meghalni a kicsikénket. A doktor úr hirtelen berontott az ajtón. 
-Hölgyem, hogy fáj? Mit érez? Doktor. 
-Nyom belűről és nagyon fáj. Nicol.
-Volt már terhes ha jól tudom? Doktor.
-Igen voltam, és akkor is ilyet éreztem csak most jobban fáj. Nicol.  

-Akkor nyugodjanak meg, ez természetes az első terhességnél nem fáj annyira a másodiknál már elégé fáj a harmadiknál már olyan mint ha szülni akarna a többit már kilehet bírni. Doktor.
-De ez biztos? Louis.
-Elvégezhetünk egy vizsgálatot hogy megnyugodjanak de egyébként biztos. Doktor.
-Szeretném azt a vizsgálatot! Nicol.
-Rendben kisasszony tessék jönni utánam. Doktor.
Én és Louis követtük a doktor urat. Bementem a vizsgálóba addig Louis kint várt. 
A vizsgálat lement én kimentem Louis.
-Na mi volt?  Louis.
-Elvégezték a vizsgálatot rajtam és kaptam fájdalom csillapítót a doktor azt mondta hogy rögtön jön az eredményekkel. Nicol.
-Rendben, gyere ülj le. Louis.
És leültem Louis mellé aki szorosan magához ölelt.
-Biztos jók lesznek az eredmények. Louis.
-És mi van ha pont nem az lesz amire mi számítottunk: Nicol.
-Ne légy buta, a kisbabánk nem halt meg. Louis.
Erre nem szóltam semmit. Pár perc múlva jött is a doki elég idegesnek tűnt. 
De amikor oda ért hozzánk mosolygott.
-Hölgyem a kisbabájának semmi baja egészséges mint a makk. Doktor.
-Tényleg? Nicol.
-Igen! Doktor. 
-Louis! Hallottad ezt? Nicol.
-Igen! Louis.
És felkapott a levegőbe aztán megpörgetett. Annyira jó érzés tudni hogy mellettem van. 
-És akkor haza is mehetünk ugye? nicol.
-Persze. Doktor.
-Köszönjük Doktor úr! Louis.
-Ugyan nincs mit! Doktor.
-Viszlát! köszöntünk el tőle.
-Viszlát! köszönt vissza.
Louissal kézen fogva mentünk a kórházból. Beszálltunk az autóba. 
-Szeretlek. Louis.
-Én. Nicol és elakadt a hangom mert a kocsi ablakon keresztül megpillantottam David arcát.
-Louis! Nicol.
-Mi az? Louis.
-Ott! Ott ment David. Nicol.
-Az nem lehetett ő, öt elvitték a rendőrök. Louis.
-De nem, megismerem! Ő volt az! Nicol.
-Nem lehet hogy képzelődtél? Louis.
-Nem. Nicol.
-Majd holnap felhívjuk a rendőröket hogy le e csukták rendben? Louis.
-Rendben. Nicol.
Az út további része csendben telt. Amikor megérkeztünk egyből felmentünk a szobánkba ahol a pici kis életünk Kevin nyomta az ágyat. Óvatosan befeküdtünk mellé hogy ne keljen fel.
-Szeretlek életem. Louis.
-Én is téged, Louis ugye nem fogsz megbántani soha? Nicol.
-Soha az életbe. Louis.
-Szeretlek. Nicol.
-Én is. Louis

24.fejezet

                                Költözés

                                     Nicol szemszöge:

Louissal felmentünk az emeletre először a kisfiam szobáját pakoltuk ki és utána az enyémet. Nagyon sokat viccelődtünk. Louis humorérzéke megunhatatlan mindenből poént csinál és ez nagyon jó tulajdonság. A cuccokat kivittük a ház elé és akkor megérkezett a taxi amiből Niall és Deb szállt ki. És ők segítettek nekünk átvinni a cuccokat. Bevittük a házba a dolgokat Louis elvezetett az új szobámba ami full fehér és semmi nincs benne. Gondoljátok milyen szép lehetett. 
-Szóval ez lesz a szobád. Louis.
-Hát. Na mindegy majd berendezzük. Nicol.
-Aha. Louis.
-Akkor felhozzuk a cuccokat és a szekrényeket össze szereljük Niallal. Louis.
-És a fal? Nicol.
-Ja, azt kifessük. Louis.
-De az ma nem szárad meg. Nicol.
-Na úgy lesz hogy kifestjük Niallal a gyerek szobát utána a tiédet és holnapra megszárad addig a cuccok lent maradnak majd holnap mikor megszáradt a festék akkor össze szereljük a cuccokat. Louis.
-És ma hol alszunk én és a kicsi? Nicol.
-Hát. Aludhattok velem, de ha nem szeretnéd akkor én lent alszok a nappaliba ti meg ketten az én szobámba. Louis.
-Szeretném ha te is velünk aludnál. Nicol.
-Igen? Louis.
-Igen. Nicol.
-Rendben. Louis.
-Louis és a többiek? Nicol.
-Hát Debnek van még egy üres szoba, a többi meg elalszik a pasija mellett. Louis.
-Ja oké. Nicol.
-Na akkor megkeresem Niallt. Louis.
-Várj! Nicol.
-Igen? Louis


És hirtelen megcsókoltam és nem bántam meg. Szeretem Louist és ezt ideje lenne bevallani magamnak is és neki is. Azt hiszem Louis teljesen elcsavarta a fejem és az életem 360°-ban változott mióta ismerem őt, most várom a második gyerekem tőle és még csak nem is vagyunk együtt. De mindent megfogok tenni hogy ez változzon.
-Ezt most miért kaptam? Louis.
-Mert amióta ismerlek megváltoztattad az életem, nagyon jó irányba. Nicol.
-Nicol én tudod hogy mennyire szeretlek és nem csak barátilag meg nem csak azért mert a gyermekem anyja vagy hanem azért mert önmagad vagy és nem tudom hogy mit fogsz mondani de megkérdezem Nicol lennél a barátnőm? Louis.
-Igen! Leszek a barátnőd! Nicol.
-Tényleg? Louis.
-Igen! Nicol


Louis hirtelen magához húzott és megpuszilta a nyakam. Olyan édes. És olyan szerencsés vagyok hogy egy ilyen fiúval lehetek Louis egy kincs. 
-Szeretlek! Louis.
-Én is! Nicol.
-Louis itt vagyok! Niall.
-Oké akkor gyere fessük azt a szobát, de várj ha együtt vagyunk akkor nem kell külön szoba. Louis.
-Együtt vagytok? Niall.
-Akkor hagyjuk meg azt a szobát az új kisbabánknak. Nicol.
-Együtt vagyok? Niall.
-Igen. Louis.
-Két perc alatt össze jöttetek? Niall.
-Ja. Nicol.
-Hát jó, nekem ez magas. Niall.
-Mi? Louis.
-Hagyjuk. Niall.
-Hát jó. Louis. 
-De a kisfiúnk szobáját meg kéne csinálni. Nicol.
-Ja tényleg, ugyan olyan legyen mint nálatok volt? Louis.
-Igen. Nicol.
-Jól van életem akkor mi megyünk és csináljuk. Louis.
-Rendben. Én addig bepakolom a ruháimat hozzád. Nicol.
-Jól van. Louis.
És mindenki ment a maga dolgára. Annyira boldog vagyok hogy Louissal lehetek. 
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Eléggé elment az idő már 8 óra volt mikor megnéztem az időt. Lementem az emeletről ahol megláttam az egész bagázst, mindenki itt volt de a legfőbb az a kisfiam aki Perrie karjaiban aludt. Ahogy elnézem Elena nagyon boldog mert találkozhatott egy Little Mixes csajjal. Louis Harryvel szórakozott. Míg Niall Debet kínozta. Liam ugye bent van Dorral a kórházba. Zayn pedig a tükörben nézegette magát.
-Sziasztok! 
-Szia! köszöntek vissza egyszerre.
-Szia édesem. Louis.
-Ti együtt vagytok? Elena.
És Elena álla szinte a padlót súrolta. 
-Igen együtt. Nicol.
-Dehogy? Elena.
-Még senkinek nem sikerült bejutni Nicol szívébe. Deb.
-De nekem igen. Louis.
-Pontosan. Nicol.
-Hát akkor legyetek boldogok. Elena.
-Azok leszünk. Louis.
Oda léptem a kisfiamhoz és elnevettem magam.
-Zayn, te mit csináltál vele? Nicol.
A kisfiam full fekete bőrcuccokba aminek a felsőjének a hátán egy motor volt. És a kezére játéki tetkó ragasztva. És egy kis motoros csizma volt még rajta. 
-Átadtam neki a stílusom. Zayn.
-Hát azt látom. Nicol.
-Én mondtam neki hogy ne tegye. Perrie.
-Semmi gond, sőt nagyon cuki lett. Nicol.
-Nekem is tetszik. Perrie.
-Én majdnem letekertem Zayn fejét. Louis.
-Na, nem is csinált vele semmi rosszat. Nicol.
-Nem? Játéki tetkó, fekete cuccok. Ó Zayn én esküszöm hogy beverek egyet. Louis.
És hirtelen neki ugrott Zaynnek és mint az óvodások birkóztak. 
Még jó sokáig beszélgettünk és hülyéskedtünk. Majd egy idő után mindenki felment a saját szobájába.
-Na akkor hogy alszunk? Louis.
-Hát Kevin legbelül a falnál aztán én és te. Vagy legyen Kevin középen? Nicol.
-Ne mert lehet hogy össze nyomjuk. Louis.
-Jaja. Nicol.
Át öltöztettem a kicsit majd én is átöltöztem és Louis is. Befeküdtünk mind hárman az ágyba Kevin már el is aludt. Én Louis mellkasán pihentem.
-De rég vártam már erre. Louis. 
-Én is. Nicol. 
-Szeretlek. Louis. 
-Én jobban. Nicol.
-Nem hinném. Louis. 
-Pedig de. Nicol.
-Ha te mondod. Louis. 
-Jó éjt. Nicol.
-Neked is. Louis.
Ahogy lehunytam a szemem iszonyat nagy fájdalmat éreztem a hasamba. A kisbabám! Csak ne ez legyen a baj!
-Louis! Nicol. emeltem meg kicsit a hangom.

23.fejezet

                             Meghalhat?

                                      Louis szemszöge:

-Mehetünk? Louis.
-Igen. Harry.
És beszálltak mind az autóba, igaz kicsit szűkösen  voltunk 6 ember 5 személyes kocsiba. De megoldottuk. Ez semmi ahhoz képest amikor 9en utaztunk az 5 személyes kocsiba. Pár perc múlva oda értünk a kórházba. 
-Gyerünk. Elena.
Be is léptünk a kórház ajtaján, rögtön a recepcióra szaladtunk mind és egyszerre letámadtuk a recepciós nőt. 
-Hol van Nicol Petterson és Dorothy Bing? mondtuk egyszerre. 
-Az emeleten a 7es kórteremben Nicol Pettersont vizsgálják ki hogy a kisbabájának nem esett e valami baja. -nő-
-A kisbabájának? mondták nekem egyszerre. 
-De az egyetlen kisbabája itt van a kezemben. Niall.
-Louis! Elena.
-Én nem csináltam semmit! Louis. védekeztem mert Elena szó szerint leakart ütni.
-Á nem csak felcsináltad újra a barátnőmet! Elena.
-Kérem, nyugodjanak le, ez itt egy kórház, a családi ügyeke tessék otthon intézni. -nő-
-Elnézést, legyen szíves megmondani hogy Dorothy Binget hol találjuk. Harry.
-A sebészeten a második emeleten. -nő-
-Köszönjük szépen. Zayn.
Elmentünk a pulttól és rögtön letámadtak, és szúrós tekintettel  néztek rám.
-Elmondanád mi ez az egész? Elena,Harry.
-Hát csak annyi hogy Nicolnak gyereke lesz. Louis.
-Tőled? Zayn.
-Hát nem, vagyis de azaz nem. Louis.
-Ne hazudj Tomlinson! Liam. 
Jött oda hozzánk Liam.
-Liam? Louis.
-Nicol, elmondott mindent, nagyon is tőled van az a gyerek! Liam.
-Jól van na tényleg az enyém a gyerek. Louis.
-De Louis! 1 és fél hónapos a fiatok, és már megint egy gyerek. Harry.
-Becsúszik az ilyen. Louis.
-Becsúszik?! Elena.
-Mit fognak szólni az emberek Louis? Harry.
-Nem érdekel. Louis.
-Nicol mióta terhes? Elena.
-Tegnap este óta. Louis.
-Úristen. mondták egyszerre. 
Hirtelen megláttam Nicolt közeledni felénk pityeregve. Oda rohantam hozzá.
-Mi a baj angyalka? Louis.
-Louis, a kisbabánk, nem biztos hogy megmarad. Nicol.
Én megöleltem nagyon szorosan. 

-De miért? Louis.
-Mert még nagyon kicsi és a füst miatt nem biztos hogy rendesen fogant meg. Nicol.
-De most még el vagy mi van? Louis.
-Azt mondták hogy még él, de nem biztos hogy megéli a holnapot vagy a mát. Nicol.
-Úristen. Louis.
-Menjünk haza. Louis. 
-Ne! Ne, tudni akarom hogy hogy van Dor. Nicol.
-Liam? Hogy van Dor? Louis.
-Jól. Eléggé megégett a keze de a sebészeten helyre hozzák neki. Liam.
-Akkor most műtik? Nicol.
-Igen de ne úgy képzeld el mint egy igazi halálos műtét, ez csak egy pici beavatkozás. Liam.
-Akkor jó. Nicol.
-Figyeljetek, ti mennyetek haza, én itt maradok. Liam.
-Én is veled maradok. Elena.
-Akkor én is. Harry.
-Hú, de jó. Elena.
-Haha. Harry.
-Nicol, itt van Kevin. Niall.
-Jaj, tényleg? Add ide kérlek. Nicol.
-Tessék itt van. Niall.
És oda adta a kisbabát Nicolnak.
-Szia angyalom. Nicol, mondta a kicsinek. 
-Nem esett semmi bajod? Nicol.
-Nem hát! Zayn bácsikája megmentette. Zayn.
-Igen? Megmentett Zayn bácsikád? Nicol, kérdezte mosolyogva a kicsit.
-Hé! Én is a nagybácsija vagyok! Niall.
-Én is! Harry. 
-Meg én! Liam.
-Mindannyian a nagybácsijai vagytok. Nicol.
-És ki a nagy nénije? Elena.
-Elena, Dor, és Deb. Nicol.
-Jó sok nagybácsid és nagynénid van. Louis, mondtam a  kisfiunknak. 
-Na menjetek haza én és Harry meg Elena itt maradunk. Liam.
-Jól van, induljunk. Nicol.
-Sziasztok! köszöntünk el tőlük.
-Csákó. köszöntek vissza. 
Elindultunk kifelé.
-Útközben beugrunk a McDonald's-ba? Niall.
-Nem. Zayn.
-De éhes vagyok! Niall.
-Majd eszel otthon. Zayn.
-De én a McDonald's-ba akarok! Niall.
-Én elmegyek veled. Deb.
-Yeah! Niall.
Úgy örült mint egy óvodás a cukorkának. 
-De gyorsak leszünk?! Deb.
-Aha! Niall.
-Akkor ti gyalogoltok. Zayn
-Miért? Niall.
-Mert elviszünk titeket a McDonald's-ba, de nem várunk meg. Zayn.
-És ezt kimondta? Niall.
-Én. Zayn.
-Haha. Niall.
-Lou! Ugye megvártok? Niall.
-Nem. Louis.
-Kösz haver! Niall.
-Niall létezik taxi is. Deb.
-Ja tényleg. Niall.
-Akkor taxiztok. Louis.
Oda értünk az autóhoz. Nicol beült mellém előre még Zayn, Deb, és Niall hátul foglaltak helyet. Elindultunk, az út viszonylag csendben telt, kivétel mikor a kisfiam cukin hangosan felnevettet és Niall utánozta őt. Ez nagyon bejött Kevinnek. 
-Na Niall pattanjatok ki! Louis.
-Byby! Niall.
-Csövi. Zayn.
-Egyedül maradtam hátul. Zayn.
-De nektek van egy fölösleges ember ott elől aki itt kényelmesen elfér. Zayn.
-A fiamat akarod? Louis.
-Hát ha nem bánod. Zayn.
-Tessék. Nicol
És hátra adta Zaynnek.
-Szia pici babó! Zayn.
-Ki lesz a legvagányabb mocis ma? Zayn.
-Ezt meg hogy érted? Nicol.
-Ha mára kölcsön adjátok Kevint meglátjátok. Zayn
-Az kizárt! Zayn és egy kisbaba egy napot? Neeem. Nincs az a pénz! Kitudja befestenéd a haját meg egyebek. Nem nem. Louis.
-Ugyan Louis, Zayn és csak egyedül vigyáznál rá? Nicol.
-Nem! Perrie is jönne. Zayn.
-Akkor nincs gond. Nyugodtan töltse a mai napot veletek. Nicol.     
-De Nicol. Louis.
-Louis. Nicol.
-Na jó. De Zayn Malik ha a fiam piercinggel meg befestett hajjal fekete ruhákban játéki vagy tőled az igazi tetkó is kitelik, na mindegy de ha így érkezik haza a kisfiam akkor esküszöm össze töröm az összes tükröt a házban és a szerencse fésűdet is és még a hajadat is lenyírom! Louis.
-Nem ígérek semmit. Zayn.
-Na várj csak Malik várj csak. Louis.
Nicol jót röhögött ami kis fenyegetés egymást témánkon. Az út további része Zayn gügyögésével telt a kisfiamhoz. Pár perc után meg is érkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból.
-Akkor össze szedem Kevin cuccait hogy indulhassatok. Nicol.
-Addig én át rakom Zayn autójába a gyerek ülést. Louis. 
-Én meg addig álok Kevinnel. Zayn mosolygott.
 Nicol bement a házba amibe még kissé érezni lehetett a füst szagot. Én átraktam Zayn kocsijába az ülést. Nicol könnyes szemmel jött ki a házból gondolom eszébe jutott hogy a szíve alatt növekvő gyermekünk bármelyik percben meghalhat. 
-Itt van! Nicol. 
Adta oda zokogva Zaynnek a cuccokat.
-Van benne pelenka, cumisüveg, cumi, törlőkendő, kenőcs, játékok, minden benne van ami kell neki. Nicol.
-Köszönöm. Zayn.
És elindult az autó felé.
-Zayn! Nicol.  
-Igen? Zayn.
-Kérlek vigyázz rá. Nicol.
-Még szép hogy vigyázok hisz én vagyok a legfőbb bácsikája! Zayn, mosolygott. 
-De ha valami mégis van rögtön hívj! Nicol.
-Ne aggódj már ennyit! Nem lesz semmi baj! De ha igen hívlak! Zayn.
-Rendben. Nicol.
-Sziasztok! Zayn. 
-Szia! mondtuk egyszerre Nicollal.
 Zayn beültette a kicsit a babaülésbe és elindultak. 
-Louis. Nicol.
-Igen? Louis.
-Akkor mikor költözünk hozzátok? Elakarok menni ebből a házból! Nicol.
-Ha akarod már pakolhatunk is! Louis.
-Rendben, akkor szerintem kezdjük a gyerek szobával és utána a te szobáddal. A többiek meg majd a saját szobájukat kipakolják.  Louis.
-Oké, akkor gyerünk! Nicol.

22.fejezet

                            Ez nem lehet!

                                      Nicol szemszöge:

-Louis! Jézusom! Nicol.

-Mi a baj? Louis.

-Nem védekeztünk! Nicol.

-Mi a f*sz? Te nem szedsz fogamzásgátlót megint? Louis.

-Hát képzeld nem! Miért nem kérdezted meg előtte? Nicol.

-Ne hogy már én legyek a hibás! Szólhattál volna hogy nem szedsz! Louis.

-Mind a ketten hibásak vagyunk kész. Nicol.

-De ez még nem biztos. Van teszted? Louis.

-Igen van a szekrényemben, várj elmegyek érte. Nicol.

-Oké. Louis.

-Na itt is van. Akkor én most bemegyek a fürdőbe, egy perc és itt vagyok. Nicol.

-Rendben. Louis.

Bementem a fürdőbe és rögtön neki láttam elvégezni a dolgomat, minden erőmmel reménykedtem abban hogy a teszt azt fogja jelezni hogy nincs élet a szívem alatt. Meg is csináltam már csak megkellet nézem. De nem akartam egyedül ezért behívtam Louist. 

-Louis! Betudnál jönni? Nicol.

-Igen, persze. Itt vagyok. Na mi lett az eredmény? Louis.

-Még nem néztem meg, veled akartam. Nicol.

-Rendben, akkor itt vagyok nézzük! Louis.

Én fölemeltem a tesztet hogy jól lássuk és az eredmény teljesen lesokkolt. Igen újra megtörtént. Ismét gyereket várok Louis Tomlinsontól. 

-A francba. Louis.

-Ezt nem hiszem el. Nicol.

-Hogy lehettünk ennyire ostobák hogy újra elkövettük ezt a hibát! Louis. 

-És mit mondunk majd a többieknek? Nicol.

-Fogalmam sincs. Louis.

-Egyelőre maradjon titokban oké? Nicol.

-Rendben. Louis.

-Na de állj! Egy kis babának örülni kell szeretni őt és mi meg mit csinálunk? Még meg sem született de már nem akarjuk őt! Minden gyereket a szülők örömmel várnak! Mi meg? Nicol.

-Igazad van. Örüljünk neki hogy újra megtörtént velünk ez a csoda. Louis. 

-Igen. Nicol.

A beszélgetésünket a kisfiúnk sírása zavarta meg. Én rögtön futottam a kiságyhoz és felkaptam Kevint. 

-Mi a baj angyalka? Nicol.

-Itt a mami ne sírj. Nicol.

-Biztos éhes vagy. Nicol.

-Louis ide adnád a cumis üvegét? Nicol.

-Igen, persze, hol van? Louis.

-Ott a polcon. Nicol.

-Itt van, tessék. Louis.

-Köszönöm. Nicol.

Én beraktam Kevin szájába a cumis üveget, és rögtön csak úgy szívta magába a tejet ami benne volt. Biztosan nagyon éhes volt. 

-Olyan édes! Louis.

-Igen az. És tisztára rád hasonlít. Nicol.

-Arcilag igen, de belűről fogadok, hogy olyan jó lelkű mint te. Louis.

-Köszönöm. Nicol.

-Annyira hálás vagyok neked Nicol. Louis.

-Miért? Nicol.

-Mert világra hoztad az első gyermekemet aki ráadásul fiú, és én pont azt szerettem volna. Louis.

-Ugyan már. A te segítséged nélkül nem ment volna. Nicol. 

Louis itt egy kicsit felnevetett mert abban a helyzetben tényleg vicces volt. 

-Hát igen. Louis.

-Elaludt. Nicol.

-Add ide berakom a kiságyba. Louis.

Én oda adtam neki a kisbabánkat, és ő szépen elhelyezte a kiságyba őt. 

-Le menjünk? Louis.

-Aha. Nicol.

És kiléptünk halkan a szobából, hogy a mi egyetlenünk fel ne ébredjen. 

-Nicol. Arra gondoltam hogy mi lenne ha hozzánk költöznétek a csajokkal? Louis.

-De hát itt vagytok a szomszédba csak át tudtok jönni. Meg amúgy is mindig itt vagytok nálunk.  Nicol. 

-Értem én. De úgy sokkal jobb lenne, nálunk több a hely és  elférne mindenki és a kisfiúnknak is megint csinálnánk egy szobát, a születendő gyermekünknek is lenne hely, mert itt például nem lenne külön szoba neki. Louis.

-Hát nem tudom Louis, mindenesetre én benne vagyok, de ezt a többiekkel is meg kell beszélni. Nicol.

-Tényleg benne vagy? Louis. 

-Igen, ez tényleg jó ötlet, mert ott vannak a fiúk is akik nagyon jó társaság, meg szinte mindenkinek ott van a párja tudod Elena-Harry, Liam-Dor, Niall-Deb. Nicol.

-Várj, Niall és Deb együtt vannak? Louis.

-Hát nem nincsenek de szeretik egymást és össze fognak jönni hidd el. Nicol.

-Ja, értem. Louis.

-És a gyerekeinknek is jobb lesz, hogy közel van az apjuk. Nicol.

-Ja, igen. Louis.

-Akkor ha rá veszem a többieket akkor oda költöztök? Louis.

-Igen akkor oda. Nicol.

Louis hirtelen elkapta a kezem és megpördített. Ajkaink között szinte alig volt egy centi is. Louis szemei olyan gyönyörűek, most látom csak igazán hogy milyen szerencsés vagyok, de ezek a gyönyörű kék szemek teljesen magával ragadtak engem. Hirtelen megcsókolt, és én egy percre sem tiltakoztam rögtön vissza csókoltam. A csókunkat egy teljesen idegen ember zavarta meg. 

-Te meg kivagy és mit keresel itt? Louis.

-Nem egy kellemes fogadtatás. Idegen.

-Kivagy és miért vagy itt? Louis.

-Tényleg nem esett le öreg hogy kivagyok? Idegen. 

-Nekem van egy sejtésem! Nicol.

-Na? Idegen.

-Eleanor cinkosa. Az a bizonyos David. Nicol.

-Talált süllyedt. David.

-Mit akarsz te itt? Nicol.

-Nagyon jól tudod te azt! Bosszút. David. 

-De ember téged nem is ismerlek, nem is láttalak életembe, Eleanor a rácsok mögött akkor miért akarsz bántani? Nem tettem ellened semmit! Eleanor meg már nem tud bántani téged ha rács mögött van akkor nem kell megtenned. Nicol.

-Igaz, nem ismersz, nem bántottál, de Eleanor a szerelmem volt aki a rácsok mögött van miattad. David.

Lépett hozzám közelebb.

-Heló! Louis. 

-Louis, hagyd! Nicol.

-Jó de ha egy ujjal is hozzád ér! Louis.

-Hol vannak a többiek? Mert ha ők itt vannak nem tudsz bejönni. David. 

-A barátaid jó helyen vannak gyertek meg is mutatom hogy hol. David.

Mi követtük Davidot egészen a pincéig ahol megláttuk a barátainkat megkötözve egy egy székhez. 

-Engedd el őket! Louis.

-Miért mi lesz ha nem? David.

-De várj, ők sokkal többen voltak mint te akkor hogy tudtál velük elbánni? Louis.

-Egy kis gáz amit a levegőbe fújtam és már aludtak is mint a bunda volt időm lehozni őket. David.

-De te most megakarsz minket ölni? Nicol.

-Téged! Egyedül téged! David.

-Ahhoz lesz egy két szavam! Louis. 

-Nem hinném. David.

És hirtelen Louist is azzal a gázzal elaltatta.

-Louis! Nicol.

-Ne őt féltsd hanem magadat! David.

Láttam hogy a barátaim ébredeznek. De azt is kiszúrtam hogy Zayn az nincs itt. De legalább ő megmenekül. 

-Ne bántsd Nicolt! Harry.

David mintha meg se hallotta volna, megkötözte Louis is, és lassan ő is kezdett ébredezni. 

-Végig nézhetitek ahogy a kis barátnőtök meghal. Milyen jó nem? David.

-Ha egy újjal is hozzá érsz esküszöm hogy véged kicsinállak! Louis.

A kisfiúnk sírását hallottuk meg hirtelen. 

-Ez mi? David.

-Semmi. Nicol.

-Ez egy kisbaba aki sír? David.

-Nem! Képzelődsz! Nicol.

-Neked van gyereked? David.

-Nincs! Nicol.

-Akkor kié a gyerek? David.

-Enyém! Deb.

-És higgyem is el? David.

-Akkor erről beszélt Eleanor! Igen az a gyerek Nicolé és Louisé. David.

-Itt maradtok! Felmegyek érte! David.

-Ne! Ne bántsd őt! Ölj meg engem de őt nem bántsd kérlek! Nicol-könyörögtem sírva.

-Sírjál csak! David.

Ahogy nyitotta ki a pince ajtót én utána ugrottam és elkaptam a karját de semmi értelme nem volt mert úgy vissza lökött hogy annyira bevertem a könyékemet hogy azt hittem el is tört. 

-Nicol! Szabadíts ki! Louis.

Minden erőmmel próbáltam de nem ment semmi éles vagy valami amivel elvághatnám a kötelet nem volt a közelben. 

-Nem megy! Nicol.

-Próbálkozz! Louis.

Megpróbáltam még egyszer akkor talán kicsit feloldódott a görcs de mire rendesen kikötöttem volna belépett az ajtón David a gyermekemmel a kezében.

-Mit csinálsz?! Takarodj onnan! David.

-Ne bántsd a fiam! Nicol.

-Miért mi lesz ha igen?! David. 

-Öreg ha bántani mered vagy megölni legyen az a fiam vagy Nicol akkor neked annyi én kifogok egyszer innen szabadulni de akkor megöllek és nagyon fájdalmas lesz! Louis.

-Louis, Louis, kicsi buta Louis se te se Nicol se a fiad sőt még a barátaid se fogtok innen kijutni. David.

És akkor oda dobta de tényleg szó szerint oda dobta hozzám kisfiam aki torka szakatyából sírt. Én is sírtam de próbáltam őt elcsitítani. Rá néztem Davidra aki valami fura szagú löttyöt öntözött mindenfelé a padlón. 

-Ez benzin! Liam.

-Felakarsz gyújtani minket te ökör?! Elena.

-Úgy ahogy mondod! David.

-David csak a kisfiamat vidd ki magaddal kérlek! Mi elégünk de a kicsi nem tehet semmiről! Louis.

-Na jó! A gyereket ki viszem és oda adom az anyádnak. De csak azért mert ő nem tehet semmiről! David.

-És mi? Mi tehetünk valamiről? Deb.

-Őszintén? Nem. David.

-Akkor? Dor.

-Nicol barátai vagytok és szeret titeket, főleg Louist és a tudat hogy ő azt gondolja miatta halnak meg a barátai ez nekem csak még jobb érzés. És a gyerekét is azért akartam elégetni hogy még jobban rossz legyen Nicolnak. David. 

-Te beteg vagy! Niall.

-Az. David.

És egy gyufás dobozt vett elő a zsebéből a kicsit kivette a kezemből még utoljára adtam egy csókot a fejére és Louishoz is oda vitte aki ugyan így tett. A gyufát meg gyújtotta és beledobta a benzinbe ő fel szaladt a gyermekemmel együtt. Én oda szaladtam Louishoz.

-Louis, a másik gyermekünk viszont meghal velünk együtt. Nicol, halkan oda súgtam neki hogy más ne hallja meg. 

-Tudom Nicol, tudom. Louis.

-Az ajtót próbáld már kinyitni! Elena.

Oda szaladtam az ajtóhoz és minden erőmből rángattam de nem nyílt ki. A tűz egyre csak nőtt egyre melegebb lett a pincében. Én sírva neki dőltem az ajtónak a könnyeim mint a zápor úgy hulltak.

-Nicol, gyere ide! Louis.

-Megyek. Nicol.

-Én nagyon szeretlek! Akár mennyire is undok voltam veled az elmúlt napokban, én akkor is szeretlek. Louis.

-Én is szeretlek Louis! Nicol.

-Deb. Niall.

-Igen? Deb.

-Úgy látszik hogy nem sokára meghalunk de előtte akartam hogy tudd én szeretlek. Niall.

-Én is szeretlek. Deb.

-Elena. Harry.

-Tudom, szeretsz. Elena.

-Igen nagyon szeretlek és megbocsájtasz nekem? Harry.

-Nem. Elena.

-Dorothy! Liam.

-Liam mit tegyek? Dorothy ég! Nicol.

-Próbáld eloltani siess! Liam.

-Nicol segíts! Dor.

Lekaptam magamról a kardigánom és azzal próbáltam eloltani a tüzet Dor karján. 

-Köszönöm! Dor.

-Ugyan már! Nicol.

-Eléggé megégett a karom. Dor. 

-Nagyon fáj? Liam.

-Nem mindegy már úgyis mind megégünk! Harry.

-De hol van Zayn? Nicol.

-Tényleg hol van Zayn? Niall.

Hirtelen kinyitódott a pince ajtó.

-Megjöttem! Zayn.

-Zayn! Nicol.

-És segítséget is hoztam! Zayn.

Azt hiszem ezt mondta mert már nem emlékszem mert a füstöt annyira beszívtam hogy elájultam.

                                      Louis szemszöge:     

Zayn volt a megmentőnk.  A tűzoltókkal mindenkit sikeresen kihozott. A rendőrök elkapták Davidot. A kisfiunk makk egészséges. Dorothyt bevitték a kórházba a karja miatt ami egy kicsit megégett. Nicolt is bevitték ő túl sok füstöt szívott be. Nagyon aggódom miatta. Mi lesz a kicsivel a szíve alatt? 
A többiekkel beszéltem az össze költözésről akik se perc alatt bele egyeztek. Szóval a csajok jönnek hozzánk. Liam elment Dorral és Nicollal a kórházba nem sokára mi is megyünk utánuk.

21.fejezet

                                    Újra

Harry szemszöge:

-Az történt hogy megcsaltál! Elena.

-Nem csaltalak meg. Harry

-Láttam a tvbe. Elena.

-Ott ezen kívül még nagyon sok hazugságot látsz! Harry

-Érzem hogy ez igaz. Elena.

-De nem nem igaz! Harry.

-Menj el, és felejtsük el egymást! Elena.

-Én nem akarlak elfelejteni! Harry.

-Én pedig azt szeretném! Elena. 

-Hát jó. Harry

És kimentem az ajtón. Eszembe se volt elfelejteni őt. Igaz volt egy kis kalandom azzal a nővel de ez semmit nem jelentett. Nekem Elena kell és kész.

Louis szemszöge:

Ma meglátogatom a kis fiam. Tudom Nicol azt mondta nem láthatom de ezt nem csinálhatja. Vettem neki egy kis apróságot egy kis autót és egy rugdalódzót amin rajta van a neve az az Kevin. Beültem a kocsiba és átmentem hozzájuk. Az ajtó elé álltam és megnyomtam a csengőt. 

-Louis? Deb.

-Szia, jöttem a kis fiamhoz. Louis.

-Pont jókor jöttél. Deb.

-Miért? Louis.

-Nicol nincs itthon, de a kisbaba fent alszik. Deb.

Egyszerre csak egy édes baba sírást hallottunk. 

-Az az most kelt fel. Deb 

-Akkor bemehetek? Louis.

-Persze gyere, gondolom tudod hol van nem kell útba igazítanom. Deb.

-Igen tudom hol van és nem kell. Louis.

Elindultam az emelet felé. benyitottam és az édes kis fiam nézett fel rám. Beléptem a szobámba és a kisfiam fölé hajoltam aki nyújtotta a karjait felém jelezve hogy azt akarja vegyem fel. Én nem haboztam sokáig rögtön felkaptam. 

-Szia édesem. Louis. 

-Annyira hasonlítasz anyádra. Louis. 

-Te is olyan szép vagy mint ő. Louis.

-Annyira hiányoztál. Louis

A kisfiam szavaimra csak egy egy mosolyt ejtett. Nagyon édes volt ahogy mosolygott, leültem vele az ágyra és megmuttam mit hoztam neki. A ruha nem nagyon érdekelte, de a kisautó nagyon tetszett neki. Már közel 30 perce itt ülök és játszok Kevinnel. Olyan jó vele, bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Hirtelen egy ajtó nyitódásra lettem figyelmes.

-Te mit keresel itt? Nicol.

-Jöttem a fiamhoz. Louis.

-A fiadhoz? Nicol.

-Igen hozzá. Louis.

-Akinek az anyja, várj idézlek egy elkényeztetett, ön magát megjátszó ember?! Nicol.

-Ehez neked nincs közöd, te csak a fiam anyja vagy. Louis.

-Csak az anyja? Nicol.

-Miért mi lennél más? Louis.

-Bunkó vagy tudod? Nicol.

-Te kezdtél el hepciáskodni. Louis.

-Nem fogok veled vitatkozni. Nicol.

A kisbabánk felsírt. 

-Add őt ide. Nicol.

Én odaadtam Kevint Nicolnak. Próbáltuk csitítgatni de ő csak sírt próbáltam megnevettetni hogy hülye fejeket vágok de ezen csak Nicol nevetett amit olyan jó volt hallani.

1 óra sírás után Kevin elaludt szépen betettük őt a kiságyba ott kényelmesen tud aludni. Ez a sírás kapóra jött mert közben Nicollal nagyon sokat szórakoztunk de egyben aggódtunk is hogy miért sírt ennyire. Egyszerre hátra dőltünk az ágyon Nicol a vállamra rakta a fejét és feljebb húzódzkodott és megpuszilta a nyakam olyan érzés öntött el amit még soha nem tapasztaltam.

Én ránéztem és rögtön megcsókoltam. Majd újra megtörtént, igen lefeküdtünk 

Na de várjunk! Most sem védekeztünk. 

20.fejezet 

                            Megszívtad

                                    Nicol szemszöge:

Louis nem fogja látni Kevint az biztos annyira egy bunkó, nem bírja felfogni hogy nem szeretem? Na mindegy mondjuk én se tudom hogy szeretem e őt vagy nem de tényleg mindegy. Kevin már alszik megfürdettem és el is aludt. Lemegyek a lányokhoz. 
-Mizu? Nicol. 
-Semmi, arról beszélünk hogy milyen gáz az az Eleanor. Elena.
-Hát ő tényleg nagyon gáz. Nicol.
-Nézünk tvét? Dor. 
-Várj Dor, ti most együtt vagytok Liammal? Nicol.
-Se veled se nélküled. Deb. 
-Á értem. Nicol.
-Akkor tv? Dor. 
-Aha. Deb. 
Dor bekapcsolta a tvét és Harry arca és egy csajé jelent meg és a képen úgy látszott mintha csókot váltanának egymással. De várjunk Harry nem Elenaval van? 
-Harry Styelest az utóbbi időben sokat láttuk ezzel a lánnyal akinek a nevét és még azt se tudjuk kicsoda. Tegnap este a rajongóknak sikerült lencsevégre kapni őket  miközben csókolóztak. Mondta a bemondó nő. 
-Elena? Nicol.
-Semmi gond. Mit képzeltem Harry leragad egy lánynál. Hülyeség. Elena.
-De ez lehet csak pletyka. Deb.
-Ja, mint Niall és Selena. Elena.
-Kösz. Deb. 
-Sajnálom Deb tudod hogy nem akartalak megbántani csak egyszerűen aj nem nem értem. Elena. 
-Ne sírj, nem baj. Deb.
-Ez a patkány még megbánja. Elena. 
-Hívd fel! Dor. 
-Ez jó ötlet. Elena. 
Előkapta a telefonját és már hívta is. 
-Hangosítsd ki! Nicol.
-Oké. Elena.
-Haló? Harry.
-Szia édes Elena vagyok. Elena.
-Szia egyetlenem. Mit szeretnél? Harry.
-Át jössz? Elena.
-Ilyen későn? Harry.
-Aha, hiányzol! Elena. 
-Na jó, fél óra és ott vagyok: Harry.
-Szia! Elena.
-Szia. Harry.
Harry lerakta a telefont. 
-Na mi a terv? Nicol.
-Kicsit megijesztjük! Elena. 
-Jujj az jó lesz! Dor. 
-Szóval full sötétet kell csinálnunk. Ki kell nyitni az ajtót. Én be ketchupozom magam mint ha vér lenne. Elena.
-Nekem van mű vérem! Dor.
-Na akkor az jobb lesz. Elena
-Tovább? Deb. 
-Ja, na igen szóval valaki az ajtó mögött fog állni ahogy Harry belép becsukja és elszalad onnan úgy hogy Harry ne vegye észre. Aztán valaki elkezd ijesztő hangokat kiadni az emeletről. Majd amikor Harry közelebb lép hozzám hirtelen felsikítok. Aztán nem csinálok semmit csak úgy maradok amíg valaki föntről elindítja ezt a zenét   

will.i.am - #thatPOWER ft. Justin Bieber

Nem fogja tudni mi van. Akkor hirtelen felállok és úgy teszek mint egy halott és elindulok felé majd amikor elértünk a falhoz valaki egy ijesztő maszkba oda áll mellém és a kezembe nyom egy golf ütőt és azzal én jól a gyenge pontjára ütök. Elena.
-Te nagyon gonosz vagy. Nicol.
-Tudom. Elena. 
-Csináljuk! Deb. 
Fél óra múlva mindenki a helyén  volt. Harry pontosan érkezett Elena a földön feküdt tiszta művérben. Harry hirtelen rohant be. 
-Úristen mi történt itt Elena jól vagy? Harry
Én becsuktam az ajtót ahogy Elena kérte. Majd Harry hátra pillantott. 
-Ki csukta be az ajtót? Harry.
Én ott álltam még mindig de szerencsére nagyon sötét volt nem vett észre ezért ott is maradtam.
-Hívnom kell a mentőt! Harry. 
Dor már intézkedett mert hallottam az ijesztő hangokat az emeletről. Harry az emeletre tekintett.
-Mi a franc van itt? Harry.
-Lányok, hol vagytok? Harry.
Oda lépett vissza Elenához aki akkorát sikított hogy majdnem megsüketültem. Harry arrébb ugrott.
-Elena? Mi van? Harry.
Dob elindította a zenét. 
-Ki van oda fönt?! Harry.
Elena már láttam hogy épp felállni készül. Harry oda sietett hozzá és felakarta segíteni de Elena felugrott és elkezdte a fal felé tolni Harryt. 
-Elena, tiszta vér vagy jól vagy? Harry.
Elena nem szólt, oda értek a falhoz Elena mellett megjelent Deb aki a golf ütőt hozta ijesztő álarcban. Erre Harry felsikított. Elena megfogta az ütőt 
 és jól a gyenge pontra célzott és pontos volt az ütés mert Harryből olyan magas hang jött ki hogy alig bírtam magammal hogy ne nevessek. A villanyok felkapcsolódtak. Harry a középsőjét fogta össze görnyedve a fájdalomtól. 
-Mással szórakozz Harry Styles. Elena.
-Mi van? Fogalmam sincs mi töténik most!

19.fejezet

                              Felejtsünk

                                     Nicol szemszöge:

Louis kérdése teljesen lesokkolt. Nem tudtam mit mondjak. Szeretem Louist de félek, nem merek benne megbízni, nem merem kitárni neki a szívem.

-Nem. Nicol.

-Nem? Louis. 

-Nem. Niol.

És Louis kiment a szobából maga után becsapta az ajtót. Egy másodperc múlva nyitódott az ajtó. 

-Azért azt elmondanám, hogy igen a gyereked apja vagyok de innentől kezdve semmi más! Louis. kiabálta le a fejemet. 

  

-Jó. Nicol. 

És újra kiment. Szavai hallatán a szívem kihagyott pár ütést. Nem hiszem el hogy most már örökre elveszítettem. De én csináltam magamnak el kell hogy felejtsem éreztem a könnycseppeket az arcomon. A nagy elgondolkodásomat  az ajtó nyílása zavarta meg. Niall és az én életem Kevin állt ott.

-Meguntam. Niall. 

-Őt nem lehet megunni. Nicol.

-Mára igen. Niall.

És elvettem tőle a kicsit épp indult volna ki mikor.

-Várj, Nicol te miért sírsz? Niall.

-Nem sírok. Nicol.

-De látom. Niall

-Kérlek. Nicol.

-Miért nem mondasz soha semmit? Niall.

-Mert akkor nem tudja meg senki. Nicol.

-Érdekes felfogás. Niall.

-De tudod jobb kint mint bent. Niall.

-Az lehet de én megtartom magamnak. Nicol.

-Hát jó. Niall.

Kiment a szobából én ránéztem Kevinre és gondolkoztam hogy ő az akiért igazán érdemes élnem. 

-Na Kevin mehetünk pancsizni? Nicol.

A gyermekem csak felnevetett. Ez a kicsi olyan pici és alig élt még de már most tud szeretni. Hirtelen és lassan nyitódott az ajtó. Megpillantottam Louis arcát. 

-Louis? Nicol.

-Nem hozzád jöttem hanem a gyerekemhez úgy hallottam most mentek fürdeni. Louis.

-Hallgatóztál? Nicol.

-Nem. Louis. 

-Akkor honnan tudod? Nicol.

-Onnan hogy ahogy jöttem be pont meghallottam. Louis.

-Ja, oké. Nicol.

-Utánad lesheted hogy mikor fogok hallgatózni. Louis.

-Figyelj attól hogy nem vagyunk együtt barátok nem lehetnénk? 

-Barátok? Louis.

-Igen, vagy csak hogy nem flegmázunk a másikkal meg ilyenek. Nicol.

-Tudod vannak olyan emberek akik csak ezt érdemlik. Louis.

-Ezt? Nicol.

-Igen, egy elkényeztetett ,önmagát megjátszott ember, aki így nem mer szerelmes lenni meg úgy fél, közben sehol semmi. Louis. 

-Tényleg így gondolod? Nicol.

-Igen, teljes mértékben! Louis.

-Akkor most már a TVének ne csak úgy mesélj hogy a gyereked anyja vagyok hanem az első ember aki kirakta a nagy Louis Tomlinsont a házából! Nicol.

-Takarodj innen Louis! És Kevint is felejtsd el örökre! Nicol.

-Nem tilthatsz el a gyerekemtől. Louis. 

-Nem tilthatlak el de elfoglak! Nicol. 

-Menj innen és többet ne is gyere! Nicol.

-Még találkozunk! Louis.

-Nem nem hiszem! Nicol.

Közelebb lépet hozzám Louis és megpuszilta gyermeke fejét majd a fülébe súgta -Ne félj kicsim nem foglak elhagyni. De de még mennyire hogy elfogja. Ilyen görény nem lesz a gyerekem apja! Rám nézett tekintete a lelkemig hatolt és éreztem hogy egy pillantásában olyan gyűlölet van amit nem tudok elképzelni. Kisétált az ajtón és egyben a szívemből is.

                                   Louis szemszöge:

Nicol. Na igen őt mérhetetlenül megutáltam, viszont a másik felem csak még jobban szereti. Most azt az oldalam mutattam aki gyűlöli őt. Nem tilthat el a gyerekemtől ezért ezen nem is izgulok. Nem hiszem el hogy Eleanor ilyenre  volt képes. De az embere félek bosszút fog állni az a bizonyos David azért aggódok mert félek hogy Kevinen vagy Nicolon fog bosszút állni. Nem engedhetem olyan bolond vagyok még inkább ellöktem magamtól Nicolt mint hogy inkább közelebb kerültem volna hozzá és megvédhettem volna őt meg a kisfiamat. 

18.fejezet

                               Lebuktál 

                                      Nicol szemszöge:

Édes bejöhetek? Eric.

-Ja. Nicol.

-Én már nem is zavarok. Niall.

-Várj, megteszed hogy leviszed a kicsit, szeretnék Ericcel beszélni. Nicol.

-Még baba úgy se tudja miről van szó, de levihetem. Niall.

-Köszönöm. Nicol.

Niall már ki is ment a kicsivel. Eric közelebb lépett hozzám és megsimította a hajam. 

-Mit csinálsz?! Nicol.

-Nem egyértelmű? Eric.

-Állj már le! Se tapi se csók max 1 ölelés semmi más! Érted? Nicol.

-Jól van. Nagyon megbántam amit tettem veled. Eric.

-Megbántad?! És bele mész abba hogy kényszerből veled legyek? Nicol.

-Igen, mert hiányzol. Eric.

-Te nem vagy normális. Nicol. 

-Nem vagyok normális mert szeretlek és hiányzol? Eric.

-Azért nem vagy normális mert ha szeretnél ilyet nem csinálnál ilyet a magad fajta őrült emberek csinálnak! Nicol.

-Még mindig gyönyörű vagy. Eric.

-Hadd már abba kérlek, hánynom kell! Nicol.

-Ne csináld ezt! Felfogsz idegesíteni! Eric.

-Menj ki! Most! Nicol. mutattam az ajtóra

Kinyitottam az ajtót és Harry állt ott mi van ha meghallotta? 

-Harry. Nicol.

Még egyet sem pillantottam de Harry olyat bevert Ericnek hogy Eric a földre esett. 

-Harry? Nicol.

-Mindent hallottam és most már világos. Ezt az egészet Eleanor csinálja ugye? Harry. 

-Harry, kérlek ne ne csinálj semmit. Nicol.

-Mi az hogy ne csináljak semmit? Harry.

-Megöleti Kevint ha megtudja! Nicol.

-Azt megnézem, egy szavamba kerül és mind a kettő börtönbe lesz. Harry.

-De nem tudhatjuk hányan vannak még. Nicol.

-Innentől ez majd a rendőrök dolga lesz. Harry.

-Mi lesz a rendőrök dolga? Louis.

-Louis? Harry-Nicol. mondtuk egyszerre.

-Mi van? Louis. 

-Semmi. Nicol.

-De igen is van a te kis. Harry. nem tudta befejezni a mondatát mert

-Hali! Eleanor.

-Még van képed ide jönni? Harry. 

-Harry, ne! Nicol.

-Miért? Harry. 

-Harry mi bajod? Louis. 

-Most dönts Nicol elmondjuk az igazságot vagy ne? Harry. 

-Ne! Nicol.

-Mi folyik itt? Valaki elmondaná? Louis.

-Sziasztok! Harry

És elment ő rá már biztos nem számíthatok. 

-Nicol mi van itt? Louis. 

-Semmi! Nicol.

-Eric miért pihen a földön? Louis.

-Gyere Louis menjünk Eleanor. 

-Hova? Louis.

-El. Eleanor. 

-Nem, segítenem kell megfürdetni a kicsit. Louis.

-Nem kell, menj csak. Nicol.

-De nem akarok. Louis. 

-Segítenek neki majd a fiúk. Eleanor. 

-Ja. Nicol.

-De nem én akarok segíteni. Louis. 

Eleanor hirtelen elviharzott. 

-Menj már utána! Nicol.

-Nem, mikor fürdessük a kicsit? Louis. 

-Majd. Nicol.

És becsuktam az ajtót. 

-Eric! Állj fel. Nicol. 

-Vérzik a szám. Eric. 

-Várj. Nicol.

Hoztam nedves papír zsebkendőt és elláttam a sebét. 

-Nem érdemelnéd meg tudod? Nicol.

-Tudom, Nicol miért vagy ilyen kedves hozzám? Eric.

-Mert én nem te vagyok. Nicol.

-Én nem csinálom veled ezt többet. Eric.

-Tessék? Nicol.

-Nem érdemled meg ezt! Eric. 

-Inkább elárulom Eleanor tervét és elhúzok innen jó messzire. Eric.

-Megtennéd? Nicol.

-Igen, meg már rá jöttem hogy nem kényszeríthetlek hogy szeress. Eric. 

-Értem. Nicol.

-Szóval, Eleanornak van még egy cinkosa rajtam kívül David aki kegyetlen egy személy. Azt akarja Eleanor hogy ha nem jön be ez a terv velem és Louis nem adja fel akkor megölet téged és a picit Daviddal. Eric. 

-Úristen! Nicol.

-Másról nem tudok. Eric.

-Ez is nagy segítség volt, köszönöm. Nicol.

És megöleltem, tudom megbocsáthatatlan amit tett, de érzem az ölelésében azt amit még akkor éreztem mikor együtt voltunk. 

-De én lépek, többet szerintem már nem találkozunk. Eric.

-Viszlát Nicol.

-Szia Eric. 

Amint elment kinéztem az ablakon láttam ahogy beül a kocsiba és elhajt. Elindultam az ajtó felé egyenesen le a földszintre. Ott láttam Eleanort és a többieket. Louis és Eleanor egymás mellett álltak és mivel tudtam Eleanor tervét ezért most darabokra téphetem elindultam hihetelen gyorsasággal felé de Louis vissza tartott.

-Eeanor én esküszöm megöllek! Nicol.

-Mi a franc bajod van Nicol.

-Harry elmeséljük hogy mi a franc bajom van?! kiabáltam torkom szakadtából. 

-Igen elmesélhetjük! Harry. 

-Szóval kezdjük az elején Eleanor megfenyegetett hogy ha nem leszek Ericcel akkor megöli a kisfiam mert azt akarta hogy te ne közeledj hozzám! Aztán engedelmeskedtem neki és Ericcel megjátszottuk hogy együtt vagyunk, majd ma feljött a szobámba Eric és erről beszéltünk nem tudtuk hogy Harry ott áll az ajtóba és meghallotta rögtön felfogta mi folyik itt aztán ahogy Eric ment volna ki Harry bevert neki és amikor ott voltatok azért feküdt Eric a földön. Majd elmentetek és én elláttam Eric sebét és ez az ütés jót tett neki mert megesett rajtam a szíve és kitálalt tudom hogy ha nem jön össze a terved Eleanor valami Daviddal akarsz megöletni engem is és a kisfiamat is! Nicol. ordítottam minden erőmből. 

-Ez nem igaz Louis egy szavát se hidd el! Eleanor.

-Harry ez igaz? Louis. 

-Teljes mértékben! Harry. 

-Sír a kicsi mit csináljak? Niall. 

-Add ide. Nicol. 

Én nyugtattam a kicsikét miközben Louis és a többiek kihívták a rendőröket. Eleanort letartóztatták de arról a bizonyos Davidról semmi hír. Ami nagyon zavar. Mi van ha felkeres és bántani fogja a gyermekem? 

-Jól vagy? Louis. 

-Igen. Nicol.

-Elaludt a kicsi akkor hogy fürdetjük meg? Louis.

-Úgy látszik hogy ma kihagyja a fürdést. Nicol.

-Hát jó, Nicol akkor ezért nem merted viszonozni a szerelmem? Louis. 

17.fejezet

                                  Balhé

                                      Nicol szemszöge:

Louis viselkedése nagyon meglepett. Miért akadt ki ennyire? És hogy fogjuk ezt kimagyarázni? Nem kellett volna bele mennem ebbe, fájdalmat okozok egy olyan embernek akit szeretek. Én nem ilyen vagyok. 

-Mi baja van Tommonak? Niall.

-Fogalmam sincs. Nicol.

-Mondtál neki valamit? Harry.

-Csak bemutattam neki a barátom. Nicol.

-Szemét húzás volt tőled Nicol. Harry.

-Tudod hogy szerelmes beléd? Liam. 

-Khm. Én is itt vagyok! Eleanor. 

-Igen? Akkor miért akarja feleségül venni Elenort? Nicol.

-Nem tudom. Harry.

-Várjunk csak, feleségül akar venni? Eleanor.

-Igen, milyen meglepő nekem elmondta de rajtam kívül senki másnak! Nicol.

-Ő ezzel akart engem féltékennyé tenni, csak nem jött neki össze, a barátotok ugyan olyan szemét húzást űz velem! Nicol.

-Add ide a kicsit Niall. Nicol.

-És kérem mindenki távozzon egytől egyig, köszönöm hogy itt voltatok! Nicol. 

Mindenki elindult az ajtó felé kivéve a lányok de ugye ők itt laknak. A fiúk az az Liam,Harry,Niall,Zayn nem mentek ki.

-Ti is! Nicol. 

-De én még babázni akarok! Niall. 

-Én pedig nem akarok haza menni! Liam. 

-Sajnálom Nicol hogy így neked estem. Harry.

-Én nem csináltam semmit! Zayn.

-Niall maradhatsz babázni, Liam csinálj amit akarsz, Harry nem gond, Zayn te nem csináltál semmit. Nicol.

Elkezdtem fel menni az emeletre Kevinnel mikor.

-Ti hova mentek? Niall.

-Fel. Nicol.

-Én babázni akarok. Niall.

-Jól van, gyere. Nicol. 

Majd közösen felmentünk a szobába.

-Niall? Nicol.

-Igen? Niall.

-Mi van Debbel? Nicol.

-Semmi. Niall.

-Szereted? Nicol.

-Nem tudom, egyre inkább eltávolodtunk és már nem nagyon érzek semmit iránta. Niall.

-Biztos vagy benne? Nicol.

-Nem akarok szerelmes lenni. Niall.

-De Niall a szerelem jó dolog. Nicol.

-Pont te mondod? Niall.

-Igen, pont én tudom hogy nagyon elszúrtam Louissal de itt van Eric. Nicol.

-Akit kényszerből szeretsz. Niall. 

-Tessék? Nicol.

-Látni lehet rajtad hogy nem szereted és valami inkább valaki kényszerít rá. Niall.

-Nem kényszerít rá senki. Nicol.

-Hát jó. Niall. 

-Nagyon cuki baba. Niall. 

-Igen az. Nicol.

-Lőhetek a kicsivel egy képet? Niall

-Igen persze. Nicol.

-Kész is! Niall.

-Amúgy nem kellene valakinek megkeresni Louist? Nicol.

-Hívd fel. Niall. 

-Nem tudom jó ötlet e. Nicol.

-De jó ötlet mert én találtam ki. Niall.

-Hát jó. Nicol.

Elő kaptam a telefonomat és megkerestem Louist majd rá mentem a hívás gombra. 

-Haló? Louis.

-Szia de örülök hogy felvetted Nicol vagyok, hol vagy? Nicol.

-Úton megölni magamat. Louis

-Micsoda? Nicol.

-Csak vicceltem. Louis nevetett fel.

-Haha. Na de tényleg merre jársz? Nicol.

-Egyébként most látszik hogy érdekel mi van velem. Louis.

-Louis, hogyne érdekelne. A gyerekem apja vagy. Nicol.

-Jó lenne ha nem azért érdekelne mert a gyerekünk apja vagyok. Louis.

-Mikor jössz haza? Nicol. 

-Nem sokára. Louis. 

-Ugye nem készülsz semmi hülyeségre? Nicol. 

-Nem, ne aggódj már ennyit. Louis. 

-Jól van, siess segítened kell megfürdetni a kicsit. Nicol.

-Sietek. Louis.

-Szia. Nicol.

-Szia. Louis.

-Na mit mondott? Niall.

-Azt hogy siet haza. Nicol. 

-Akkor rendben van minden. Niall

A beszélgetésünket az ajtó nyitás zavarta meg és az a személy állt ott akit megölnék. 

16.fejezet. 

                          Egy régi ismerős

                                       Louis szemszöge:

Nicolnak javult az állapota. Nagyon örülök neki hogy jobban van a kisfiúnk Kevin is jól van. Annyira édes. Ma jött el a napja hogy haza vigyük a kicsit. Reggel 8 óra van indulok Nicolért és Kevinért. 

Pár perc múlva oda értem a kórházhoz. Siettem fel a szülő osztályra. 

-Sziasztok! Louis. 

-Szia. Nicol.

-Jobban vagy, mehetünk haza? Louis.

-Igen, persze induljunk. Nicol.

-A cuccok? Louis.

-Az ajtó mellett. Nicol.

-Oké. Louis.

Felkaptam a cuccokat, és elindultunk kifelé a kocsihoz. 

A babát beraktam hátra a gyerek ülésbe a cuccokat pedig a csomagtartóba Nicol előre ült mellém. 

-A fiúk és a csajok otthon várnak minket. Louis.

-Aha, az jó. Nicol.

-Eleanor is ott van? Nicol.

-Igen, baj? Louis.

-Hát, mindegy nem érdekel. Nicol.

-Te most féltékeny vagy? Louis.

-Nem nem vagyok féltékeny, tudod egyszer már ezt megbeszéltük de úgy néz ki rövid a memóriád. Nicol.

-A memóriám teljesen jól működik, és az agyam is mindent feltud fogni és megérteni de téged nem. Louis.

-Hát az jó. Nicol.

Az út többi része csöndben telt. Megérkeztünk a házhoz. Nicol hozta a kicsit én pedig a cuccokat. 

Beléptünk a házba és hirtelen mindenki előugrott. 

-Köszöntünk itthon Kevin! mosolygott mindenki egyszerre. 

                                  

                                           Nicol szemszöge:

Nagyon aranyos volt a srácoktól hogy ilyen meglepetést szerveztek Kevinnek. 

Nagyon cuki volt a díszítés. Louis oda vitte Kevint Eleanorhoz. Láttam Eleanor szemében hogy legszívesebben megölné a kisfiam de akkor ő sem maradna életben azt garantálom. A gondolat menetem Eleanor szakította meg. 

-Gyere csak velem. Eleanor.

-Nem. Nicol.

-Pedig jobb lenne. Eleanor. 

-Jól van gyerünk. 

Be mentünk a szobámba. És bele kezdett a mondandójába.

-Szóval össze kell jönnöd valakivel hogy Louis végleg föladja érted? Vagy ha nem a kisfiad szívja meg. Eleanor.

-Hogy képzeled?! Nicol.

Hirtelen megütöttem volna de inkább nem érek hozzá.

-Hagyjuk a fölösleges dumát, inkább válaszolj a kérdésemre. Eleanor.

-Nem jövök össze semmi jött menttel. Nicol. 

-Ő nem jött ment. Eleanor. 

-Kicsoda? Nicol. 

-Eric Walk. Eleanor. 

Ő az a fiú aki megerőszakolt 16 évesen aki tönkre tett akivel 3 évig voltam és képes volt ezt tenni velem. 

-Honnan ismered? Nicol.

-Többet tudok rólad mint amennyit te gondolsz. Eleanor. 

-Felejtsd el. Nicol.

-Hát akkor Kevinkének baja lesz. Eleanor.

-Ha bántani mered. Nicol.

-Mi lesz akkor? Elmondod Louisnak? Sokat vesztek, te a gyereked én meg a pasim. Huh. Eleanor. 

-Na jó, legyen de semmi csók és egyebek. Nicol.

-Csók az kell. Eleanor. 

-Nem. Nicol.

-De de. Eleanor. 

-Majd meglátom. Nicol.

-Jó. Eleanor. 

És elment a gyűlölet bennem nagyobb volt mint bármi. Legszívesebben oda állnék Louis elé és kitálalnék neki. De akkor a kisbabámat áldozom fel. Ezért inkább szenvedek mint hogy Kevinnek baja legyen. Láttam hogy Louis és Eleanor a kicsivel játszik amióta haza jöttünk szinte a kezembe nem volt a kicsi. Oda mentem Louisékhoz és láttam hogy Eleanor a kezével óvatosan hogy Louis ne vegye észre mutogat hátra. Hirtelen megláttam egy ismerős arcot. 

Oda mentem Erichez. Louis köze minket figyelt. Eric kacsintott. Tudtam hogy már úgy kell játszani a szerepem mintha együtt lennénk. Közbe nekem is jól jött Eleanor gonoszsága mert ezzel féltékennyé teszem Louist. Eddig nem állt szándékomban. 

-Eric, szia. Nicol.

Öleltem meg. A hányinger elkapott ettől a féregtől.

-Nicol, édesem szia. Eric.

Édesem, undorító ez az ember. 

-Gyere bemutatlak valakiknek. Nicol.

-Louis ő itt a barátom Eric, Eric ő itt a fiam apja Louis. Nicol.

-Mi van? Az az csá. Louis.

-Helló. Eric.

-Eric ő itt Eleanor Louis barátnője, Eleanor ő itt a barátom Eric. 

-Szia. Eleanor.

-Szia. Eric.

Láttam Louis szemét hogy szinte ég a féltékenységtől, lehet hogy ezt nem kéne csinálnom, de a kis babám a fontos. 

-Kevin? Nicol.

-Niallal van. Louis. 

-Jaj ő múltkor azt mondta hogy olyan édes hogy legszívesebben megenné, gyorsan megkeresem. Nicol.

-Várj, megyek én is. Louis.

-Nicol, neked van barátod? Louis.

-Miért nem világos? Nicol.

-De csak tudod rá jöttem hogy ez az Eric az az Eric aki anno 16 évesen megerőszakolt. És am is azt mondtad hogy nem bízol meg egy férfibe sem. De benne megbízol? Aki ráadásul megerőszakolt. Louis.

-Louis, semmi közöd hozzá. Nicol.

-De Nicol én csak megakarlak védeni. Louis.

-A barátnődet aki hozzád tartozik azt védd meg! Nicol.

-Jól van flegmázz csak! Louis. mondta ordítva és mindenki ránk pillantott.

-Engem többé nem érdekelsz! Louis. kiabált mint valami őrült és kiviharzott a házból maga mögött pedig becsapta az ajtót.