22.fejezet
Ez nem lehet!
Nicol szemszöge:
-Louis! Jézusom! Nicol.
-Mi a baj? Louis.
-Nem védekeztünk! Nicol.
-Mi a f*sz? Te nem szedsz fogamzásgátlót megint? Louis.
-Hát képzeld nem! Miért nem kérdezted meg előtte? Nicol.
-Ne hogy már én legyek a hibás! Szólhattál volna hogy nem szedsz! Louis.
-Mind a ketten hibásak vagyunk kész. Nicol.
-De ez még nem biztos. Van teszted? Louis.
-Igen van a szekrényemben, várj elmegyek érte. Nicol.
-Oké. Louis.
-Na itt is van. Akkor én most bemegyek a fürdőbe, egy perc és itt vagyok. Nicol.
-Rendben. Louis.
Bementem a fürdőbe és rögtön neki láttam elvégezni a dolgomat, minden erőmmel reménykedtem abban hogy a teszt azt fogja jelezni hogy nincs élet a szívem alatt. Meg is csináltam már csak megkellet nézem. De nem akartam egyedül ezért behívtam Louist.
-Louis! Betudnál jönni? Nicol.
-Igen, persze. Itt vagyok. Na mi lett az eredmény? Louis.
-Még nem néztem meg, veled akartam. Nicol.
-Rendben, akkor itt vagyok nézzük! Louis.
Én fölemeltem a tesztet hogy jól lássuk és az eredmény teljesen lesokkolt. Igen újra megtörtént. Ismét gyereket várok Louis Tomlinsontól.
-A francba. Louis.
-Ezt nem hiszem el. Nicol.
-Hogy lehettünk ennyire ostobák hogy újra elkövettük ezt a hibát! Louis.
-És mit mondunk majd a többieknek? Nicol.
-Fogalmam sincs. Louis.
-Egyelőre maradjon titokban oké? Nicol.
-Rendben. Louis.
-Na de állj! Egy kis babának örülni kell szeretni őt és mi meg mit csinálunk? Még meg sem született de már nem akarjuk őt! Minden gyereket a szülők örömmel várnak! Mi meg? Nicol.
-Igazad van. Örüljünk neki hogy újra megtörtént velünk ez a csoda. Louis.
-Igen. Nicol.
A beszélgetésünket a kisfiúnk sírása zavarta meg. Én rögtön futottam a kiságyhoz és felkaptam Kevint.
-Mi a baj angyalka? Nicol.
-Itt a mami ne sírj. Nicol.
-Biztos éhes vagy. Nicol.
-Louis ide adnád a cumis üvegét? Nicol.
-Igen, persze, hol van? Louis.
-Ott a polcon. Nicol.
-Itt van, tessék. Louis.
-Köszönöm. Nicol.
Én beraktam Kevin szájába a cumis üveget, és rögtön csak úgy szívta magába a tejet ami benne volt. Biztosan nagyon éhes volt.
-Olyan édes! Louis.
-Igen az. És tisztára rád hasonlít. Nicol.
-Arcilag igen, de belűről fogadok, hogy olyan jó lelkű mint te. Louis.
-Köszönöm. Nicol.
-Annyira hálás vagyok neked Nicol. Louis.
-Miért? Nicol.
-Mert világra hoztad az első gyermekemet aki ráadásul fiú, és én pont azt szerettem volna. Louis.
-Ugyan már. A te segítséged nélkül nem ment volna. Nicol.
Louis itt egy kicsit felnevetett mert abban a helyzetben tényleg vicces volt.
-Hát igen. Louis.
-Elaludt. Nicol.
-Add ide berakom a kiságyba. Louis.
Én oda adtam neki a kisbabánkat, és ő szépen elhelyezte a kiságyba őt.
-Le menjünk? Louis.
-Aha. Nicol.
És kiléptünk halkan a szobából, hogy a mi egyetlenünk fel ne ébredjen.
-Nicol. Arra gondoltam hogy mi lenne ha hozzánk költöznétek a csajokkal? Louis.
-De hát itt vagytok a szomszédba csak át tudtok jönni. Meg amúgy is mindig itt vagytok nálunk. Nicol.
-Értem én. De úgy sokkal jobb lenne, nálunk több a hely és elférne mindenki és a kisfiúnknak is megint csinálnánk egy szobát, a születendő gyermekünknek is lenne hely, mert itt például nem lenne külön szoba neki. Louis.
-Hát nem tudom Louis, mindenesetre én benne vagyok, de ezt a többiekkel is meg kell beszélni. Nicol.
-Tényleg benne vagy? Louis.
-Igen, ez tényleg jó ötlet, mert ott vannak a fiúk is akik nagyon jó társaság, meg szinte mindenkinek ott van a párja tudod Elena-Harry, Liam-Dor, Niall-Deb. Nicol.
-Várj, Niall és Deb együtt vannak? Louis.
-Hát nem nincsenek de szeretik egymást és össze fognak jönni hidd el. Nicol.
-Ja, értem. Louis.
-És a gyerekeinknek is jobb lesz, hogy közel van az apjuk. Nicol.
-Ja, igen. Louis.
-Akkor ha rá veszem a többieket akkor oda költöztök? Louis.
-Igen akkor oda. Nicol.
Louis hirtelen elkapta a kezem és megpördített. Ajkaink között szinte alig volt egy centi is. Louis szemei olyan gyönyörűek, most látom csak igazán hogy milyen szerencsés vagyok, de ezek a gyönyörű kék szemek teljesen magával ragadtak engem. Hirtelen megcsókolt, és én egy percre sem tiltakoztam rögtön vissza csókoltam. A csókunkat egy teljesen idegen ember zavarta meg.
-Te meg kivagy és mit keresel itt? Louis.
-Nem egy kellemes fogadtatás. Idegen.
-Kivagy és miért vagy itt? Louis.
-Tényleg nem esett le öreg hogy kivagyok? Idegen.
-Nekem van egy sejtésem! Nicol.
-Na? Idegen.
-Eleanor cinkosa. Az a bizonyos David. Nicol.
-Talált süllyedt. David.
-Mit akarsz te itt? Nicol.
-Nagyon jól tudod te azt! Bosszút. David.
-De ember téged nem is ismerlek, nem is láttalak életembe, Eleanor a rácsok mögött akkor miért akarsz bántani? Nem tettem ellened semmit! Eleanor meg már nem tud bántani téged ha rács mögött van akkor nem kell megtenned. Nicol.
-Igaz, nem ismersz, nem bántottál, de Eleanor a szerelmem volt aki a rácsok mögött van miattad. David.
Lépett hozzám közelebb.
-Heló! Louis.
-Louis, hagyd! Nicol.
-Jó de ha egy ujjal is hozzád ér! Louis.
-Hol vannak a többiek? Mert ha ők itt vannak nem tudsz bejönni. David.
-A barátaid jó helyen vannak gyertek meg is mutatom hogy hol. David.
Mi követtük Davidot egészen a pincéig ahol megláttuk a barátainkat megkötözve egy egy székhez.
-Engedd el őket! Louis.
-Miért mi lesz ha nem? David.
-De várj, ők sokkal többen voltak mint te akkor hogy tudtál velük elbánni? Louis.
-Egy kis gáz amit a levegőbe fújtam és már aludtak is mint a bunda volt időm lehozni őket. David.
-De te most megakarsz minket ölni? Nicol.
-Téged! Egyedül téged! David.
-Ahhoz lesz egy két szavam! Louis.
-Nem hinném. David.
És hirtelen Louist is azzal a gázzal elaltatta.
-Louis! Nicol.
-Ne őt féltsd hanem magadat! David.
Láttam hogy a barátaim ébredeznek. De azt is kiszúrtam hogy Zayn az nincs itt. De legalább ő megmenekül.
-Ne bántsd Nicolt! Harry.
David mintha meg se hallotta volna, megkötözte Louis is, és lassan ő is kezdett ébredezni.
-Végig nézhetitek ahogy a kis barátnőtök meghal. Milyen jó nem? David.
-Ha egy újjal is hozzá érsz esküszöm hogy véged kicsinállak! Louis.
A kisfiúnk sírását hallottuk meg hirtelen.
-Ez mi? David.
-Semmi. Nicol.
-Ez egy kisbaba aki sír? David.
-Nem! Képzelődsz! Nicol.
-Neked van gyereked? David.
-Nincs! Nicol.
-Akkor kié a gyerek? David.
-Enyém! Deb.
-És higgyem is el? David.
-Akkor erről beszélt Eleanor! Igen az a gyerek Nicolé és Louisé. David.
-Itt maradtok! Felmegyek érte! David.
-Ne! Ne bántsd őt! Ölj meg engem de őt nem bántsd kérlek! Nicol-könyörögtem sírva.
-Sírjál csak! David.
Ahogy nyitotta ki a pince ajtót én utána ugrottam és elkaptam a karját de semmi értelme nem volt mert úgy vissza lökött hogy annyira bevertem a könyékemet hogy azt hittem el is tört.
-Nicol! Szabadíts ki! Louis.
Minden erőmmel próbáltam de nem ment semmi éles vagy valami amivel elvághatnám a kötelet nem volt a közelben.
-Nem megy! Nicol.
-Próbálkozz! Louis.
Megpróbáltam még egyszer akkor talán kicsit feloldódott a görcs de mire rendesen kikötöttem volna belépett az ajtón David a gyermekemmel a kezében.
-Mit csinálsz?! Takarodj onnan! David.
-Ne bántsd a fiam! Nicol.
-Miért mi lesz ha igen?! David.
-Öreg ha bántani mered vagy megölni legyen az a fiam vagy Nicol akkor neked annyi én kifogok egyszer innen szabadulni de akkor megöllek és nagyon fájdalmas lesz! Louis.
-Louis, Louis, kicsi buta Louis se te se Nicol se a fiad sőt még a barátaid se fogtok innen kijutni. David.
És akkor oda dobta de tényleg szó szerint oda dobta hozzám kisfiam aki torka szakatyából sírt. Én is sírtam de próbáltam őt elcsitítani. Rá néztem Davidra aki valami fura szagú löttyöt öntözött mindenfelé a padlón.
-Ez benzin! Liam.
-Felakarsz gyújtani minket te ökör?! Elena.
-Úgy ahogy mondod! David.
-David csak a kisfiamat vidd ki magaddal kérlek! Mi elégünk de a kicsi nem tehet semmiről! Louis.
-Na jó! A gyereket ki viszem és oda adom az anyádnak. De csak azért mert ő nem tehet semmiről! David.
-És mi? Mi tehetünk valamiről? Deb.
-Őszintén? Nem. David.
-Akkor? Dor.
-Nicol barátai vagytok és szeret titeket, főleg Louist és a tudat hogy ő azt gondolja miatta halnak meg a barátai ez nekem csak még jobb érzés. És a gyerekét is azért akartam elégetni hogy még jobban rossz legyen Nicolnak. David.
-Te beteg vagy! Niall.
-Az. David.
És egy gyufás dobozt vett elő a zsebéből a kicsit kivette a kezemből még utoljára adtam egy csókot a fejére és Louishoz is oda vitte aki ugyan így tett. A gyufát meg gyújtotta és beledobta a benzinbe ő fel szaladt a gyermekemmel együtt. Én oda szaladtam Louishoz.
-Louis, a másik gyermekünk viszont meghal velünk együtt. Nicol, halkan oda súgtam neki hogy más ne hallja meg.
-Tudom Nicol, tudom. Louis.
-Az ajtót próbáld már kinyitni! Elena.
Oda szaladtam az ajtóhoz és minden erőmből rángattam de nem nyílt ki. A tűz egyre csak nőtt egyre melegebb lett a pincében. Én sírva neki dőltem az ajtónak a könnyeim mint a zápor úgy hulltak.
-Nicol, gyere ide! Louis.
-Megyek. Nicol.
-Én nagyon szeretlek! Akár mennyire is undok voltam veled az elmúlt napokban, én akkor is szeretlek. Louis.
-Én is szeretlek Louis! Nicol.
-Deb. Niall.
-Igen? Deb.
-Úgy látszik hogy nem sokára meghalunk de előtte akartam hogy tudd én szeretlek. Niall.
-Én is szeretlek. Deb.
-Elena. Harry.
-Tudom, szeretsz. Elena.
-Igen nagyon szeretlek és megbocsájtasz nekem? Harry.
-Nem. Elena.
-Dorothy! Liam.
-Liam mit tegyek? Dorothy ég! Nicol.
-Próbáld eloltani siess! Liam.
-Nicol segíts! Dor.
Lekaptam magamról a kardigánom és azzal próbáltam eloltani a tüzet Dor karján.
-Köszönöm! Dor.
-Ugyan már! Nicol.
-Eléggé megégett a karom. Dor.
-Nagyon fáj? Liam.
-Nem mindegy már úgyis mind megégünk! Harry.
-De hol van Zayn? Nicol.
-Tényleg hol van Zayn? Niall.
Hirtelen kinyitódott a pince ajtó.
-Megjöttem! Zayn.
-Zayn! Nicol.
-És segítséget is hoztam! Zayn.
Azt hiszem ezt mondta mert már nem emlékszem mert a füstöt annyira beszívtam hogy elájultam.
Louis szemszöge:
Zayn volt a megmentőnk. A tűzoltókkal mindenkit sikeresen kihozott. A rendőrök elkapták Davidot. A kisfiunk makk egészséges. Dorothyt bevitték a kórházba a karja miatt ami egy kicsit megégett. Nicolt is bevitték ő túl sok füstöt szívott be. Nagyon aggódom miatta. Mi lesz a kicsivel a szíve alatt?
A többiekkel beszéltem az össze költözésről akik se perc alatt bele egyeztek. Szóval a csajok jönnek hozzánk. Liam elment Dorral és Nicollal a kórházba nem sokára mi is megyünk utánuk.
