1. fejezet
                       Indulás Londonba!

Reggel 6 óra a lányoknak 8 órára a reptéren kell lennie.
                
                                    Elena szemszöge: 

Már 5 órakor fent voltam,  hogy le ne késsem a gépet. Küldtem a lányoknak üzit, hogy keljenek fel. Gyorsan kiugrottam az ágyamból, fülig érő mosollyal. A bőröndöm már tegnap este be pakoltam. Hirtelen anya rontott rám -kis lányom! kelj fel! ma költözöl! én meg csak néztem, mert már kb 10 perce fent vagyok. Anya csak bólintott és kiment. Én ezen elmosolyodtam. A telefonom megszólalt, láttam, hogy a lányok írtak. -Már fent vagyunk! én erre nem írtam vissza. Leszaladtam a konyhába és meg reggeliztem és közbe apa jött le a lépcsőn köszöntem neki. -Szia apa! Hogy aludtál?
         -Jó reggelt kis lányom! Nem aludtam semmit végig az járt az eszembe hogy költözöl.-                   szomorodott el édes apám.
         -Jajj apa tudtad h egyszer eljön ez a pillanat is. De majd beszélünk és jövök látogatób!-                 vidítottam fel. 
         -Rendben kis lányom rendben. -és jó szorosan megölelt
Beszélgettem még a szüleimmel és felszaladtam a szobámba. Ott felöltöztem és rendbe tettem magam. Majd ránéztem az órára 7:30 -Úristen! sikítottam fel. Megfogtam a bőröndöm és szóltam apának, hogy segítsen lehozni a fönt maradt cuccaim. Ő már szaladt is a cuccaimért.
Már mindent bepakoltunk a kocsiba már csak indulnom kellett.-Szia anya! Nagyon fogsz hiányozni! öleltem magamhoz szorosan. Ő megpuszilta a fejem tetejét és apa karjai közé lökött.
-Kicsikém  nagyon fogsz hiányozni! 
-Nekem is ti öleltem magamhoz.
Szinte már mind sírtunk mikor apa a taxi ajtaját nyitotta ki.
-Indulnod kell lefogod késni a repülőt  mondta könnyes szemmel.
-Én csak bólintottam és elindultam a taxi felé.
-Hát akkor sziasztok! Szeretlek titeket! Hiányozni fogtok!
Beültem a taxiba mondtam a sofőrnek, hogy hova kell vinni. Ki fizettem a pénzt a taxi sofőrének és kipakoltam a cuccaim az autóból. És be értem a reptérre ahol a legjobb barátaim vártak rám. Oda mentem hozzájuk és köszöntem nekik.
-Sziasztok! öleltem magamhoz őket.
-Szia! Mondtak egyszerre.
-10 perc és indul a gép. Mondta Dorothy.
-Akkor induljunk! Mondtam hallkan.
Ők csak bólintottak. 15 perc múlva.. Felültünk a gépre. Én Nicol mellé kerültem. 
-Várod már, hogy oda érjünk? Mondta Nicol.
-Igen! Várom már! Te? kérdeztem őt.
-Igen én is várom! Mondta nagy mosollyal az arcán.
8 óra múlva meg is érkeztünk Londonba. A repülő út nagyon uncsi volt. De kibírtam. A lányokkal hívtunk egy taxit. Bepakoltuk a cuccaink és lediktáltuk a címet a sofőrnek. Megérkeztünk a házhoz. És rögtön megpillantottuk a szomszédokat! Ami ott volt az nagyon lesokkolt minket. 


Sziasztok! Ez a rész nagyon rövid lett de ez az első írásom :). Am én Réka vagyok és ez az első blogom.. Nagyon remélem h tetszeni fog nektek! Várom a kommenteket h milyen lett! :)