7. fejezet 

                            Most mi lesz?

-Louis terhes vagyok. Nicol

-Nem ez nem lehet nem lehet hogy csak meghibásodott? 

-Nem Louis! Nemhibásodott meg! Ordítottam rá és kitört belőlem a sírás bömböltem így könnyebb volt megnyugodni. Louis hirtelen magához ölelt nagyon szorosan. És egy kb 2 perces ölelés után elengedett és a szemébe mondtam.

-Gyerekünk lesz. Nicol Erre Louisnak az volt a reakciója hogy elájult.

-Louis! Louis! Ébredj fel keltegettem de nem akart felkeni majd leöntöttem egy kis pohár vízzel arra rögtön felpattant.

-Nicol kérlek mond azt hogy csak álmodtam. Louis.

-Nem Louis nem álmodtál. Nicol.

-Ezt nem hiszem el! Louis

-Mi lesz most Louis? Nicol.

-Fogalmam sincs. Mit fognak szólni 1 hónapja szakítottam a barátnőmmel és egy tök idegen nő gyereket vár tőlem akivel ráadásul nem is vagyok együtt és alig 2 hete ismerem. Louis.

-Most téged komolyan az érdekel hogy mit fognak szólni a rajongóid? Nicol.

-Igen ez érdekel. Louis.

-Hát jó! Figyelj senki nem fogja megtudni hogy tiéd a gyerek jó? Ordítottam rá.

-Miről beszélsz? Louis.

-Vissza megyek Los Angelesbe. És nem mondjuk el senkinek, te sosem fogsz jönni a gyerekhez hogy ne hogy a rajongóid azt meg azt gondolják. Nicol.

-Mi az hogy nem láthatom a gyerekemet? Louis.

-Mi az most nem érdekelnek a rajongók hogy lebuksz vagy hogy mit fognak gondolni? Nicol.

-Figyelj nem akartam azt mondani csak hirtelen minden volt a fejembe ne haragudj. Louis.

-Nem haragszom hisz eddig is tudtam hogy egy görény vagy de most bebizonyítottad! Viszlát Louis és a gyereket soha nem fogod látni azt garantálom! És becsaptam magam mögött az ajtót és kirohantam a házból egyenesen haza.

-Lányok de jó hogy mind itt vagytok! mondtam.

-El kell mondanom valamit nektek! Nicol.

-Hát akkor vágj bele. Elena.

És elmeséltem nekik mindent részletről részletre.

! És most mi lesz vissza mész Los Angelesbe? Dor.

-Fogalmam sincs úgy gondolom ez lenne a legjobb ötlet de itt vagytok ti. Nicol.

-Figyelj most nem mi vagyunk a lényeg hanem a baba hogy neki mi lesz jó. Deb.

-Igen most csak az a pici élet a hasadban számít! Elena.

-De én akkor sem akarlak titeket itt hagyni meg nem tudom hogy mit mondanának a szüleim! Nicol.

-Örülnének neki hidd el! Dor.

-Hát remélem. Nicol.

Megszólalt a csengő. -Majd én nyitom! Nicol.

-Louis! Te mi a francot keresel itt? Nicol.

-Nicol kérlek hallgass meg.  Louis.

-Nem érdekel! Elkönyvelted a szívembe magad még szinte alig él a gyerekünk és már most a karriered fontosabb! Nicol. 

-Nem ez nem igaz nem a karrierem a fontosabb de értsd meg hogy arra is kell gondolni! Louis.

-Én ezt megértem hidd el. De te rögtön a karrieredre gondoltál! Nicol.

-Mert hirtelen akartam mindent mondani mert tele volt a fejem mindennel. Louis.

-Louis, ez csak ez egy éjszakás kalandvolt ami nem úgy sült el ahogy akartuk. Senki olyan nem tud róla aki elmondaná a bulvárnak. Nicol.

-De ez az én gyerekem is és én is az élete része akarok lenni hisz én vagyok az apja. És igen egy éjszakás volt de életem legszebb éjszakája. Louis. 

-Louis én vissza fogok menni Los Angelesbe bármi legyen. Viszlát Louis! Nicol.

-Nem nem fogod tőlem elvenni a gyerekem Nicol ezt nem teheted! Louis.

-Igazad van nem tehetem ezt rendben akkor jöhetsz majd látogatóba. Nicol.

-Ne menj el kérlek. Louis.

-2 hónapot még biztosan maradok de a többit szeretném nélküled tölteni. Nicol.

-Szia Louis! Nicol. És becsuktam az ajtót. 

                                  Louis szemszöge: 

Nem hiszem el. Mit képzel ez a lány magáról? Nem veheti el a gyermekem. És ő sem mehet el. Én tisztán emlékszem a tegnapi napra és éjszakára soha senkivel nem voltam még ilyen boldog. Szeretem ezt a lányt. De én mindig elszúrok valamit hogy lehettem ennyire hülye hogy a rajongókra gondoltam. Annyira rosszul esett az amit mondott. Harcolni fogok érte és nem fognak elmenni sem ő sem a gyermekem. A fiúk nem nagyon örültek a hírnek mert azt gondolják hogy még nem nekem való az apa szerep. És ebbe teljesen igazuk van de belefogok jönni.