24.fejezet

                                Költözés

                                     Nicol szemszöge:

Louissal felmentünk az emeletre először a kisfiam szobáját pakoltuk ki és utána az enyémet. Nagyon sokat viccelődtünk. Louis humorérzéke megunhatatlan mindenből poént csinál és ez nagyon jó tulajdonság. A cuccokat kivittük a ház elé és akkor megérkezett a taxi amiből Niall és Deb szállt ki. És ők segítettek nekünk átvinni a cuccokat. Bevittük a házba a dolgokat Louis elvezetett az új szobámba ami full fehér és semmi nincs benne. Gondoljátok milyen szép lehetett. 
-Szóval ez lesz a szobád. Louis.
-Hát. Na mindegy majd berendezzük. Nicol.
-Aha. Louis.
-Akkor felhozzuk a cuccokat és a szekrényeket össze szereljük Niallal. Louis.
-És a fal? Nicol.
-Ja, azt kifessük. Louis.
-De az ma nem szárad meg. Nicol.
-Na úgy lesz hogy kifestjük Niallal a gyerek szobát utána a tiédet és holnapra megszárad addig a cuccok lent maradnak majd holnap mikor megszáradt a festék akkor össze szereljük a cuccokat. Louis.
-És ma hol alszunk én és a kicsi? Nicol.
-Hát. Aludhattok velem, de ha nem szeretnéd akkor én lent alszok a nappaliba ti meg ketten az én szobámba. Louis.
-Szeretném ha te is velünk aludnál. Nicol.
-Igen? Louis.
-Igen. Nicol.
-Rendben. Louis.
-Louis és a többiek? Nicol.
-Hát Debnek van még egy üres szoba, a többi meg elalszik a pasija mellett. Louis.
-Ja oké. Nicol.
-Na akkor megkeresem Niallt. Louis.
-Várj! Nicol.
-Igen? Louis


És hirtelen megcsókoltam és nem bántam meg. Szeretem Louist és ezt ideje lenne bevallani magamnak is és neki is. Azt hiszem Louis teljesen elcsavarta a fejem és az életem 360°-ban változott mióta ismerem őt, most várom a második gyerekem tőle és még csak nem is vagyunk együtt. De mindent megfogok tenni hogy ez változzon.
-Ezt most miért kaptam? Louis.
-Mert amióta ismerlek megváltoztattad az életem, nagyon jó irányba. Nicol.
-Nicol én tudod hogy mennyire szeretlek és nem csak barátilag meg nem csak azért mert a gyermekem anyja vagy hanem azért mert önmagad vagy és nem tudom hogy mit fogsz mondani de megkérdezem Nicol lennél a barátnőm? Louis.
-Igen! Leszek a barátnőd! Nicol.
-Tényleg? Louis.
-Igen! Nicol


Louis hirtelen magához húzott és megpuszilta a nyakam. Olyan édes. És olyan szerencsés vagyok hogy egy ilyen fiúval lehetek Louis egy kincs. 
-Szeretlek! Louis.
-Én is! Nicol.
-Louis itt vagyok! Niall.
-Oké akkor gyere fessük azt a szobát, de várj ha együtt vagyunk akkor nem kell külön szoba. Louis.
-Együtt vagytok? Niall.
-Akkor hagyjuk meg azt a szobát az új kisbabánknak. Nicol.
-Együtt vagyok? Niall.
-Igen. Louis.
-Két perc alatt össze jöttetek? Niall.
-Ja. Nicol.
-Hát jó, nekem ez magas. Niall.
-Mi? Louis.
-Hagyjuk. Niall.
-Hát jó. Louis. 
-De a kisfiúnk szobáját meg kéne csinálni. Nicol.
-Ja tényleg, ugyan olyan legyen mint nálatok volt? Louis.
-Igen. Nicol.
-Jól van életem akkor mi megyünk és csináljuk. Louis.
-Rendben. Én addig bepakolom a ruháimat hozzád. Nicol.
-Jól van. Louis.
És mindenki ment a maga dolgára. Annyira boldog vagyok hogy Louissal lehetek. 
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Eléggé elment az idő már 8 óra volt mikor megnéztem az időt. Lementem az emeletről ahol megláttam az egész bagázst, mindenki itt volt de a legfőbb az a kisfiam aki Perrie karjaiban aludt. Ahogy elnézem Elena nagyon boldog mert találkozhatott egy Little Mixes csajjal. Louis Harryvel szórakozott. Míg Niall Debet kínozta. Liam ugye bent van Dorral a kórházba. Zayn pedig a tükörben nézegette magát.
-Sziasztok! 
-Szia! köszöntek vissza egyszerre.
-Szia édesem. Louis.
-Ti együtt vagytok? Elena.
És Elena álla szinte a padlót súrolta. 
-Igen együtt. Nicol.
-Dehogy? Elena.
-Még senkinek nem sikerült bejutni Nicol szívébe. Deb.
-De nekem igen. Louis.
-Pontosan. Nicol.
-Hát akkor legyetek boldogok. Elena.
-Azok leszünk. Louis.
Oda léptem a kisfiamhoz és elnevettem magam.
-Zayn, te mit csináltál vele? Nicol.
A kisfiam full fekete bőrcuccokba aminek a felsőjének a hátán egy motor volt. És a kezére játéki tetkó ragasztva. És egy kis motoros csizma volt még rajta. 
-Átadtam neki a stílusom. Zayn.
-Hát azt látom. Nicol.
-Én mondtam neki hogy ne tegye. Perrie.
-Semmi gond, sőt nagyon cuki lett. Nicol.
-Nekem is tetszik. Perrie.
-Én majdnem letekertem Zayn fejét. Louis.
-Na, nem is csinált vele semmi rosszat. Nicol.
-Nem? Játéki tetkó, fekete cuccok. Ó Zayn én esküszöm hogy beverek egyet. Louis.
És hirtelen neki ugrott Zaynnek és mint az óvodások birkóztak. 
Még jó sokáig beszélgettünk és hülyéskedtünk. Majd egy idő után mindenki felment a saját szobájába.
-Na akkor hogy alszunk? Louis.
-Hát Kevin legbelül a falnál aztán én és te. Vagy legyen Kevin középen? Nicol.
-Ne mert lehet hogy össze nyomjuk. Louis.
-Jaja. Nicol.
Át öltöztettem a kicsit majd én is átöltöztem és Louis is. Befeküdtünk mind hárman az ágyba Kevin már el is aludt. Én Louis mellkasán pihentem.
-De rég vártam már erre. Louis. 
-Én is. Nicol. 
-Szeretlek. Louis. 
-Én jobban. Nicol.
-Nem hinném. Louis. 
-Pedig de. Nicol.
-Ha te mondod. Louis. 
-Jó éjt. Nicol.
-Neked is. Louis.
Ahogy lehunytam a szemem iszonyat nagy fájdalmat éreztem a hasamba. A kisbabám! Csak ne ez legyen a baj!
-Louis! Nicol. emeltem meg kicsit a hangom.