One direction váratlan emberek

21.fejezet

Újra

Harry szemszöge:

-Az történt hogy megcsaltál! Elena.

-Nem csaltalak meg. Harry

-Láttam a tvbe. Elena.

-Ott ezen kívül még nagyon sok hazugságot látsz! Harry

-Érzem hogy ez igaz. Elena.

-De nem nem igaz! Harry.

-Menj el, és felejtsük el egymást! Elena.

-Én nem akarlak elfelejteni! Harry.

-Én pedig azt szeretném! Elena.

-Hát jó. Harry

És kimentem az ajtón. Eszembe se volt elfelejteni őt. Igaz volt egy kis kalandom azzal a nővel de ez semmit nem jelentett. Nekem Elena kell és kész.

Louis szemszöge:

Ma meglátogatom a kis fiam. Tudom Nicol azt mondta nem láthatom de ezt nem csinálhatja. Vettem neki egy kis apróságot egy kis autót és egy rugdalódzót amin rajta van a neve az az Kevin. Beültem a kocsiba és átmentem hozzájuk. Az ajtó elé álltam és megnyomtam a csengőt.

-Louis? Deb.

-Szia, jöttem a kis fiamhoz. Louis.

-Pont jókor jöttél. Deb.

-Miért? Louis.

-Nicol nincs itthon, de a kisbaba fent alszik. Deb.

Egyszerre csak egy édes baba sírást hallottunk.

-Az az most kelt fel. Deb

-Akkor bemehetek? Louis.

-Persze gyere, gondolom tudod hol van nem kell útba igazítanom. Deb.

-Igen tudom hol van és nem kell. Louis.

Elindultam az emelet felé. benyitottam és az édes kis fiam nézett fel rám. Beléptem a szobámba és a kisfiam fölé hajoltam aki nyújtotta a karjait felém jelezve hogy azt akarja vegyem fel. Én nem haboztam sokáig rögtön felkaptam.

-Szia édesem. Louis.

-Annyira hasonlítasz anyádra. Louis.

-Te is olyan szép vagy mint ő. Louis.

-Annyira hiányoztál. Louis

A kisfiam szavaimra csak egy egy mosolyt ejtett. Nagyon édes volt ahogy mosolygott, leültem vele az ágyra és megmuttam mit hoztam neki. A ruha nem nagyon érdekelte, de a kisautó nagyon tetszett neki. Már közel 30 perce itt ülök és játszok Kevinnel. Olyan jó vele, bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Hirtelen egy ajtó nyitódásra lettem figyelmes.

-Te mit keresel itt? Nicol.

-Jöttem a fiamhoz. Louis.

-A fiadhoz? Nicol.

-Igen hozzá. Louis.

-Akinek az anyja, várj idézlek egy elkényeztetett, ön magát megjátszó ember?! Nicol.

-Ehez neked nincs közöd, te csak a fiam anyja vagy. Louis.

-Csak az anyja? Nicol.

-Miért mi lennél más? Louis.

-Bunkó vagy tudod? Nicol.

-Te kezdtél el hepciáskodni. Louis.

-Nem fogok veled vitatkozni. Nicol.

A kisbabánk felsírt.

-Add őt ide. Nicol.

Én odaadtam Kevint Nicolnak. Próbáltuk csitítgatni de ő csak sírt próbáltam megnevettetni hogy hülye fejeket vágok de ezen csak Nicol nevetett amit olyan jó volt hallani.

1 óra sírás után Kevin elaludt szépen betettük őt a kiságyba ott kényelmesen tud aludni. Ez a sírás kapóra jött mert közben Nicollal nagyon sokat szórakoztunk de egyben aggódtunk is hogy miért sírt ennyire. Egyszerre hátra dőltünk az ágyon Nicol a vállamra rakta a fejét és feljebb húzódzkodott és megpuszilta a nyakam olyan érzés öntött el amit még soha nem tapasztaltam.