13.fejezet

                            5 hónap múlva:

                                        Nicol szemszöge:

Ma van az a nap mikor vissza térek Londonba. A 8. hónapban járok a babával aki fiú lesz. Jövő hónapba fogok szülni addig még van 4 nap. Már itt vagyok a repülőtéren és sorban állok. Nem sokára felülök a gépre, és leszállok Londonba. Nagyon félek hogy milyen lesz Louissal újra találkozni. De remélem minden rendben lesz. Nagyon hiányoznak már a lányok alig várom hogy magamhoz öleljem őket. Ők tudják hogy ma megyek remélem nem szólnak Louisnak. 

-Kisasszony megkaphatnám a jegyét? kérdezi az utas kísérő.

-Igen persze. válaszoltam és oda adtam neki.

-Köszönöm! Jó utat! mondta kedvesen a hölgy.

-Köszönöm. válaszoltam mosolyogva.

És elindultam az ülő helyem felé. Helyet foglaltam. Amúgy eddig Los Angelesben voltam a szüleimnél. /órák múlva/. A gép leszállt én pedig felálltam és amikor kinyitották az ajtót szinte elsőként szálltam le. Elindultam az épületbe ahol ellehet hagyni a helyet és ahogy beléptem megpillantottam a lányokat és Louist. 

 

A pillantásából leszűrtem hogy rengeteget szenvedett olyan meggyötört és szomorú volt az arca.

Közeledtem feléjük és kb 2 méterre előttük megálltam. Louis a lányok mellett állt de amikor oda értem előre lépett. 

-Miért tetted ezt? Louis.

-Louis én. Nicol, nem hagyta hogy befejezzem a mondatom.

-Csak azt nem mond hogy sajnálod. Louis.

-Louis én nem tudom hogy mit mondjak, tiszta szívemből sajnálom. Nicol, és éreztem hogy könny cseppek folynak le az arcomon.

-Nem kellett volna ezt tenned. Louis.

-Tudom. Nicol.

-Sokat szenvedtem. Louis.

-Elhiszem. Nicol.

-Fiúnk lesz vagy lányunk? intett egy féloldalas mosolyt. 

-Fiúnk. mondtam mosolyogva. 

-Tényleg? itt már fülig ért a szája. 

-Igen! mosolyogtam. 

És hirtelen oda szaladt hozzám és felkapott aztán megpörgetett a levegőben.  

-Nem vagyok nehéz? kérdeztem nevetve. 

-De, biztos vagy vagy 100 kiló. nevetett. 

-Haha. Nicol.

És oda léptem a lányokhoz.

-Sziasztok! és hirtelen mind a nyakamba ugrottak.

-Azt hittük minket már elfelejtettél. Elena.

-Titeket soha. Nicol. 

És hirtelen a távolból feltűnt egy ismerős arc. Elengedtem a lányokat és közelebb léptem az ismerős archoz. 

-Szia Nicol. 

-Eleanor? Nicol.

-Igen, nem is örülsz? Eleanor.

Hát nem gondoltam magamba. 

-De nagyon örülök. Nicol.

És megölelt. A gonoszsága átjárta az egész testem. 

-Hallom fiad fog születni. Eleanor.

-Fiúnk. Nicol, javítottam ki és ezzel is elérve hogy idegesítsem őt. 

-Jaj igen bocsánat fiatok. Eleanr. mosolygott de láttam a mérget a szemében

-Igen fiúnk. Louis.

-Na akkor indulunk haza? Dor.

-Igen mehetünk. Nicol.

És elindultunk az autó felé amikor oda értünk én,Deb,Dor,Elena egy kocsiba szálltunk be míg Louis és Eleanor másikba. Az úton azon gondolkoztam hogy Louis minek hozta magával Eleanort, na mindegy. 

-És mi van a fiúkkal? Nicol.

-Semmi. Dor.

-Úgy értem össze jött valaki valakivel? Nicol.

-Igen Harry és Elena együtt vannak. Deb.

-Gratulálok. Nicol 

-Köszi. Elena.

-És Deb te meg Niall? Nicol.

-Niall állítólag Selena Gomezzel van.

-Mi? Nicol.

-Majd elmesélem. Deb.

-És Dor te és Liam? Nicol.

-Hát most a se veled se nélküled sztori van nálunk. Dor.

-Értem. Nicol.

-És te bepasiztál? Elena.

-Haha nagyon viccesnek tetszik lenni. Nicol.

-Egyébként igen. Nicol.

-Komolyan? Deb.

-Nem. Nicol, nevettem bele Deb arcába.

-Te is nagyon mulatságos vagy. Dor.

-Köszönöm. Nicol, mosolyogtam. 

Megérkeztünk a házhoz. 

-Jaj de hiányzott már ez a ház. Nicol.

Láttam Louist hogy az ajtónál vár minket és oda mentünk hozzá.

-Van egy meglepetésem számodra. Louis.

-Meglepetés? Nicol

-Igen az. Louis.

-Csukd be a szemed. Louis.

-Nem. Nicol.

-Kérlek. Louis.

-Na jó. Nicol. 

És becsuktam a szemem és Louis felvezetett az emeletre kinyitott valami ajtót és beléptünk rajta azt mondta hogy nyissam ki a szemem és egy üres szoba fogadott. Értetlenül néztem rá.

-Ne nézz rám így. Louis nevetett fel.

-De Louis ez egy üres szoba mi ezen a meglepetés? Nicol. mosolyogtam rá.

-Mi fogjuk kifesteni és berendezni! Vigyorgott rám. 

-Kösz ezt inkább rád hagyom. veregettem meg a vállát. 

-Ne már, jó móka lesz! Elmegyünk megvesszük a cuccokat a fiúk segítenek majd a bútorokat elhozni. Ja a fiúk üzenik hogy majd este megünnepeljük a haza érkezésed mert most nekik studiózás van. mondta Louis.

-Na jó csináljuk! De előtte segítesz nekem a szobámba bepakolni a ruháimat a szekrényekbe. Nicol.

-A fehérneműket bevállalom! Louis, mosolygott kacéran.

-Haha de vicces valaki. Nicol, nevettem fel.

-Tudom hogy az vagyok. Louis. büszkélkedett.

Be mentünk a szobába és Louis tényleg a fehérneműimet kezdte el pakolgatni. 

-Ez a bugyi volt rajtad amikor megfogant a gyermekünk. Louis mosolygott rám. 

-Louis te nagyon hülye vagy! Nicol. nevettem el magam

-De tényleg emlékszem rá azt az estét soha nem fogom elfelejteni. Louis.

-Louis, kérlek. Nicol.

-Bocsi. Louis.

-Nem gond. Nicol.

Majd amikor kész lettünk megbeszéltük hogy megvárja még átöltözök.

-Rendben akkor 10 perc múlva találkozunk.Louis.

-Oké. Nicol.

És ahogy kilépett az ajtón hirtelen vissza fordult és megcsókolt.