15.fejezet 

                             Megszületett

                                       Nicol szemszöge:

Ma csináljuk Louissal a gyerek szobát. Nagyon izgatott vagyok fogalmam sincs hogy miért de izgulok. Reggel 8 óra van, azt beszéltük hogy 8ra jön. Hallottam a csengő hangját gondoltam hogy Louis. Leszaladtam a lépcsőn az ajtó felé vettem az irányt. 

-Szia Louis. Nicol.

-Szia, indulhatunk megvenni a cuccokat? Louis.

-Persze csak hozom a pénztárcám. Nicol.

-Ugyan, én fizetek. Louis.

-De hogy is. Nicol.

-De de. Louis. 

És megfogta a kezem és húzott a kocsi felé. 

-És van elképzelésed milyen legyen a szoba? Louis.

-Igen van. Nicol.

-Mire gondolsz? Louis. 

-Hát tenger kék falak rá valami kis fiús minta meg vaj színű bútorok. Nicol.

-Én is valami ilyesmire gondoltam. Louis.

-Na az jó. Nicol.

Oda értünk az üzlethez. Bementünk megvettük a cuccokat amik kellettek a bútorokat pedig házhoz szállítják. Beültünk az autóba és elindultunk haza felé. Megérkeztünk. A cuccokat pakoltuk befelé.

-Nicol, te neked nem szabad emelgetni dolgokat hadd csak majd én beviszem. Louis.

-De elbírom. Nicol.

-De nem szabad. Louis.

-Jól van na. Nicol.

Louis behordta a cuccokat a házba majd föl a szobába és elkezdtük csinálni a dolgokat. 

-Na szerintem kezdjük a falfestéssel. Louis. 

-Oké. Nicol.

Mind a ketten fogtunk egy ecsetet és neki láttunk a festésnek. Majd olyan 5 perc múlva Louis lefröcskölt festékkel. 

-Louis! Ez szándékos volt? Nicol.

-Hazudjak? Louis. 

-Ne. Nicol. 

-Igen. Louis.

-Na akkor azt hiszem ennyivel tartozom neked! Nicol. és én is lefröcsköltem festékkel. 

-Na várj csak! Louis és elkezdett utánam szaladni. 

-Louis ne! Nicol. szaladtam előle mert tudtam ha megállok arcon nyom kék festékkel. 

Hirtelen elkapta a karom maga felé fordított. Alig volt pár centi köztünk. Mikor észbe kaptam Louis puha ajka az enyémen pihent. 

-Én sajnálom, nem tudom miért csináltam ezt. Louis.

-Nem, semmi gond csak ne történjen meg még egyszer. Nicol.

-Rendben. Louis.

Vissza mentünk a szobába és folytattuk a munkát. Majd pár óra múlva megérkeztek a bútorok. Louis szólt a fiúknak hogy segítsenek felcipelni a szobába. A fiúk rögtön itt is voltak. Felvitték a bútorokat az emeletre Zaynnek kisebb malőrje volt Louis a lábára rakta a szekrényt. Zayn olyat ordított hogy éreztem ahogy az apró élet bennem megijedt. Zayn egy lábon oda szökdécselt Louishoz és jól középsőn rúgta. Erre Louis felsikított mint egy lány, ezen mind felnevettünk. 

-Louis jól vagy? Nicol. 

-Igen csak össze törtek a mogyoróim. Louis.

-Kibírod. Harry. 

-Kösz. Louis.

Berendeztük a szobát szerintem nagyon szép lett. 

-Nicol valljuk be jó munkát végeztünk. Louis. 

-Igen Louis, nagyon jót. Nicol. 

Majd hirtelen olyan görcs keletkezett a hasamba hogy nem bírtam megállni hogy ne ordítsak éreztem hogy elfojt a magzat vizem. 

-Nicol, minden rendben? Louis.

-Louis elfojt a magzat vizem. Nicol. 

-De hisz még van két hét a szülésig. Louis. 

-Úgy néz ki kora szülött lesz. Niall.

-De jó a felvilágosítás, de szeretnék kórházban szülni nem itt veletek. Nicol.

-Jaj tényleg, gyere. Louis.

És felkapott menyasszony fogásba kivitt a kocsiig. Beültetett, láttam hogy a fiúk rohannak utánunk. 

-Nem fiúk ti itthon maradtok! Nicol.

-Nem, ott akarunk lenni az első one direction baba születésnél. Mondták egyszerre. 

-Jól van gyertek. Nicol

Mivel nem fértek el hisz 4 fiú 3 ülésen ezért Niall, Liam ölében üldögélt. 

-Kényelmes? Liam. 

-Hát eléggé nyomnak a térdeid, de kibírom. Niall. 

-Örülök neki, de sajnos nehéz vagy. Liam.

És lelökte a szőke fiút a lábáról és szegény ír fiúcska a lábtartónál pihent. Megérkeztünk a kórházba. 

3 óra múlva megszületett a fiúnk Louissal.

-Mr.Tomlinson megszületett a fia. nővér. 

-Igen? És mind a ketten egészségesek? Louis.

-A kisbabának semmi baja viszont az anyuka nagyon gyenge. nővér.

-Gyenge? Louis.

-Igen, nem tudjuk hogy lesz e elég ereje felépülni. nővér. 

-De ugye minden rendben lesz? Louis.

-Reméljük. nővér.

-Láthatnám a kicsit? Louis. 

-Persze jöjjön velem még itt vannak a szülőszobába. nővér.

                                     

                                        Louis szemszöge:

A nővér szavai alapján a szívem szinte megállt és kihagyott pár ütemet. 

-Jöjjön csak. nővér. 

És megpillantottam a gyermekemet, mellette pedig az anyját és szinte alig volt már benne élet.

-Megfoghatom? Louis. 

-Persze. nővér. És a kezembe adta az én drága kis fiamat. 

Közelebb léptem vele Nicolhoz. 

-Nicol nézd itt a kicsikénk. Louis. Erre Nicol kinyitotta a szemét és rápillantott a kicsire hirtelen a szeme megtelt könnyekkel. Láttam rajta hogy nagyon gyenge. 

-Louis, add ide kérlek. Nicol. 

És a kezébe adtam. 

-Hát szia tökmag. szólt Nicol a kicsihez.

-Én vagyok az anyukád. Nicol. mosolygott a babára. 

Szorosan magához ölelte és megpuszilta a fejét. 

A nővér mondta hogy adja vissza nekem a kisbabát mert át viszik a kórterembe. Odaadta a kis babát és a nővér kikapta a kezemből azt hiszem inkubátorba rakta. És kitolta az ajtón.

-Kövessen. nővér.

-Rendben. Louis. 

Majd a folyosó végén befordultunk egy szobába ott feküdt Nicol. 

-Kérem elmondják a baba nevét? nővér.

Már megbeszéltük a baba nevét Nicollal. 

-Kevin Tomlinson. Louis.

-Nagyon szép név. nővér.

-Köszönjük. Louis. 

2 óra elteltével már az egész család, barátok bent voltak a fiamnál és az anyjánál. 

Nicol ölelgette a kicsit, én csináltam róluk egy képet amit kiraktam twitterre. 

                                Megszületett a fiam Kevin Tomlinson! <3