9. fejezet

                                          Elrontottam

                                        Nicol szemszöge:

-Louis én nem maradok itt. Nicol.

-Ne tedd ezt velem kérlek. Louis.

-Mit ne tegyek veled Louis? Nicol.

-Ne vidd el a gyerekem és ne lépj ki az életemből. Louis.

A Los Angeles-i járat 5 perc múlva indul! 

-Louis mennem kell. Viszlát! Nicol.

-Nicol kérlek. Louis.

-Figyelj Louis ha maradnék sem lenne köztünk semmi. Nicol. 

-Gondoltam. De figyelj már legalább azért ne hagyjál itt mert a születendő gyermeked apja vagyok. Louis.

A Los Angeles-i járat elindult.

-Úristen! Le késtem a gépet! Louis miért kell neked mindent elrontanod?! Szállj már ki az életemből! Nicol.  

És elrohantam egyenesen ki az utcára. Rögtön hívtam egy taxit. Láttam hogy Louis jön utánam ezért mondtam a sofőrnek hogy legyen szíves sietni. És már el is hajtottunk. Megérkeztem a házhoz és bementem.

-Sziasztok! Nicol.

-Nicol? Elena.

-Úristen! Dor, Deb.

-Igen én vagyok vissza jöttem. Nicol.

-De miért? Dor.

-Mert lekéstem a gépet ráadásul Louis miatt. Ja és köszi Elena hogy elmondtál neki mindent. Nicol.

-Louis utánad ment? Elena.

-Igen és elérte hogy lekéssem a gépet! Nicol.

-Sajnálom hogy elmondtam de ezt láttam a legjobbnak Louis segíthet neked, lehetsz vele boldog ő szeret téged és a gyereke a szíved alatt növekszik. Elena.

-Elena? Te most komolyan mondtad? Én nem leszek Louissal soha boldog sőt senkivel nem leszek az nekem nincs szükségem szerelemre érted? És máskor ne avatkozz bele! Nicol.

-De Nicol, sajnálom. Elena.

És nem hagytam hogy befejezze a mondatát mert felrohantam az emeletre. 

-Miért nem értik meg hogy nem merek szerelmes lenni?!

Egy kis idő elteltével már kezdtem megnyugodni és azon járt az eszem hogy bocsánatot kérek Elenától hogy így leordítottam. Szóval átmentem az ő szabályába.

-Bejöhetek? Nicol

-Igen, persze. Elena.

-Figyelj Elena sajnálom hogy így leordítottalak azért mert segíteni akartál. Nicol.

-Semmi baj, majd máskor nem avatkozok bele az életedbe nyugi. Elena.

-Elena ne csináld kérlek, sajnálom. Nicol.

-Jó, semmi baj megértem hogy milyen rossz neked. Elena.

-Akkor béke? Nicol.

-Igen béke. Elena.

És megöleltük egymást.

-De most beszéljünk arról hogy hogy alakul a kapcsolatotok Harryvel. Nicol.

-Hát. Elena.

-Hát? Nicol.

-Sehogy. Elena.

-Miért? Nicol.

-Nem keres, és én azt gondolom hogy a fiúnak kell küzdeni a lányért. Elena.

-Ez igaz, hidd el keresni fog csak biztos nagyon elfoglalt. Nicol.

-Igen biztos. Elena.

És láttam rajta hogy elszomorodott. Ekkor betoppant az ajtón Deb és Dor.

-Mi van itt? Dor.

-Semmi. Nicol.

-Amúgy nektek mi van a fiúkkal? Nicol.

-Én nagyon jól kijövök Niallal. Deb.

-Én is Liammal. Dor.

-Dor,, ha jól kijöttök akkor miért veszekedtek mindenen? Deb.

-Nem is veszekszünk. Dor.

-Elmeséljük Nicolnak? kérdezi Deb Elenát.

-Ja. Elena

/vissza emlékezés/

Szóval elmentünk dupla randira. Én Niall. Dor Liam.Elena Harry.

És úgy döntöttünk hogy elmegyünk egy pizzázóba. 

És mindegyikünk egy asztalhoz ült aztán kijött a pincér és mindegyik pár rendelt egy pizzát közösen Dor és Niall húsimádót rendelt Elena és Harry hawait és Liam meg Dor nem tudták kiválasztani Liam gombásat akart amit Dor nem szeret Dor pedig  olivásat amit pedig Liam utál. És úgy összevesztek hogy Dor azt a pohár vizet ami az asztalon volt egy hirtelen mozdulattal Liam nyakába öntötte. Liam erre mit csinálsz? Edd meg a büdös gombás pizzád mondta Dor és elszaladt aztán 10 percre Liam is így tett. 

/vissza emlékezés vége/

-Ez nagy lehetett! Nicol.

-Igen az volt! Elena.

-Na de én át megyek a szobámba csajok. Nicol.

-Oké. Elena,Deb,Dor.

Átmentem a szobámba és hirtelen eszembe jutott Louis amikor a reptéren megcsókolt és olyan jó érzés töltött el amilyent már nagyon rég nem éreztem. Majd bekapcsoltam a tévét és hirtelen felvillant egy kép rólam aztán a kép elment és Louis kezdett el beszélni 

-Ő a születendő gyermekem anyja Nicol Petterson.

Azonnal kikapcsoltam a tévét és azt kívántam bárcsak álmodnék de nem ez a valóság és akaratlanul is de elkezdtem sírni. És azt vettem észre hogy egy jó 5 perc után nyílik az ajtó.

-Louis te mi a büdös francot keresel itt? Nicol.

-A gyermekem anyjához jöttem. Louis.

-Ne hívj így. Nicol.

-Pedig ez az igazság. Louis.

-Beszéljük meg jó? Nicol. 

-Rendben, akkor kezdem én szóval Nicol most már nem kell félned össze jöttem újra Eleanorral szerintem tudod ki szóval most már nem akarok tőled semmit csak annyit hogy had lássam a gyermekem és fogadd el a segítségem. Louis.

-Újra együtt vagy Eleanorral? Nicol.

-Igen, miért baj? Louis.

-Ig.. az az nem. Hát jó maradok és elfogadom a segítséged és láthatod a gyerekünket, de egyre megkérnélek. Nicol.

-Mire? Louis.

-Eleanort nem akarom látni a gyermekem közelében. Nicol.

-Miért? Hisz nem is ismered. Ezt nem kérheted tőlem ő a barátnőm és látni fogja a gyermekem. Louis.

-Igaz nem kérhetem tőled de kérem, a gyerekemnek én vagyok az egyetlen anyja és te az egyetlen apja ez maradjon is így. Nicol.

-Hát jó, majd meglátom mit tehetek. Louis.

-Köszönöm, de most lennél szíves elmenni egyedül akarok lenni. Nicol.

-Persze már nem is zavarok szia! Louis.

És kiment ezt nem hiszem el. Olyan elmebeteg vagyok. Vissza löktem az egyetlen embert aki megtört engem egy más lány karjaiba. Utána kell mennem. Szaladtam le a lépcsőn aztán egyenesen ki az ajtón még épp láttam Louist és futottam utána mikor vissza nézett azt mondta ÁLLJ! és egy hangos fékezést hallottam és innen minden elsötétült.