14.fejezet

                                   Miért?

                                      Nicol szemszöge:

-Louis?! Nicol.
-Sajnálom. Louis.
-De ilyet nem csinálhatsz barátnőd van. Nicol.
-És ha nem lenne? Louis.
-Tudod hogy akkor se lenne köztünk semmi. Nicol.
-De miért nem Nicol? Én szeretlek. Louis.
-Nem tudok benned bízni sőt a barátaimon kívül nem nagyon tudok bárkiben is megbízni. Nicol.
-Akkor most már biztos hogy nem fogsz érezni irántam a barátságnál többet? Louis.
-Igen biztos. Nicol.
-Akkor itt az ideje hogy lépjek. Louis.
-Lépj? Nicol.
-Igen, megfogom kérni Eleanor kezét. Louis.

-Mi van? Úgy értem nagyon örülök, remélem boldogok lesztek. Nicol. És kilöktem őt a szobámból. Hirtelen a földre rogytam nem tudtam miért érzek úgy mintha kitépték volna a szívem. Olyan bolond vagyok, egy sima mozdulattal a boszorkány karjaiba löktem. Hogy tehettem ezt? Miért döntök mindig rosszul? Egyszerre csak azt éreztem hogy hihetetlenül begörcsölt a hasam, és felordítottam. Azt hiszem jön a baba. 
-Louis! Nicol. kiabáltam teli torokból. 
-Nicol? Louis. 
És hallottam gyors lépteit miközben szalad fel a lépcsőn. Benyitott és meglátott a földön fekve.
-Nicol mi a baj? Louis.
-Louis jön a baba. Nicol.
-Jézusom, mit csináljak? Louis. 
-Vigyél kórházba most! Nicol. ordítottam rá.
-Rendben egy pillantás és ott vagyunk! Louis.
-De várj, elfojt már a magzat vized? Louis.
-Nem. Nicol.
-Akkor még nem jöhet a baba utána olvastam. Louis.
-De akkor miért görcsöl ennyire a hasam Louis! Nicol. ordítottam teljes erőmből. 
-Fogalmam sincs de gyere bemegyünk a kórházba. Louis
Hirtelen fel kapott és lementünk a lépcsőn ahogy körbe néztem nem láttam senkit ez azt jelenti hogy nincsenek itthon. Kimentünk az ajtón és Louis bezárta az ajtót. Elindultunk az autóhoz Louis beültetett. Majd ő is beült és rögtön rátaposott a gázra. Nagyon gyorsan oda értünk a kórházba. Louis kiszállt majd kikapott engem is a kocsiból. Elindultunk be a kórházba Louis rögtön a szülészetre vitt.
-Doktor úr! A gyerekem anyjának nagy fájdalmai vannak de még nem szülhet mert nem fojt el a magzat vize. Louis.
-Akkor nyugodjanak meg ez a terhesség utolsó 2 hetében jelentkezik az ilyen fajta görcs. Doktor.
-Utolsó 2 hetében? Louis.
-Igen, jövő héttől jó lenne kisasszony ha befeküdne a kórházba. Doktor.
-Rendben de ez mikor fog elmúlni? Nicol.
-Nem sokára, ez a görcs általában előjön és mire kettőt pislantunk el is megy. Doktor.
-Rendben köszönjük. Louis.
-Nincs mit. Doktor.
Majd elindultunk a lifthez beszálltunk és elindultunk lefelé.
-Nagyon fáj még? Louis.
-Nem már nem annyira. Nicol.
-Nicol, mond mit tettem ellened hogy nem tudnál szeretni? Louis.
-Semmit, egyszerűen nem megy, amikor ide kerültünk és megismerkedtünk akkor már az a véleményem volt rólad hogy te teljesen az ellentétem vagy. Nicol.
-Kösz, ez kedves. Louis.
A lift megállt mi kiszálltunk elsétáltunk a kocsihoz és beszálltunk. Az út csöndben telt azt hiszem Louis nagyon megutált. 
-Nem jössz be? Nicol.
-Nem, majd holnap jövök és csináljuk a gyerek szobát. Louis. mondta kedvetlenül.
-Ha nem akarod nem kell. Nicol.
-De szeretném. Louis.
-Hát jó. Nicol.
-Szia Louis. Nicol.
-Szia. 
És már el is hajtott, már most tudom hogy a holnapi nap rosszul fog elsülni. 


                                      Elena szemszöge: 

Harryvel olyan jól kijövünk, annyira szeretem. És ma is megyünk randizni, azt hiszem a parkba megyünk sétálni. Meghallottam a csöngő hangját rögtön gondoltam hogy ő az. Szaladtam az ajtó felé és kinyitottam megláttam Harry arcát. 
-Szia édes. Harry. 
És megcsókolt.
-Szia gyere be. Elena.
-Na akkor kész vagy indulhatunk. Harry.
-Igen, csak felszaladok ezt a pólót még gyors átveszem meg össze pakolom a táskám. Elena.
-Oké addig én itt várlak. Harry 

                                   Harry szemszöge:

Ahogy felment Elana megjelent Nicol.
-Szia! Nicol.
-Szia,Nicol, beszélhetnénk? Harry.
-Igen, mit szeretnél? Nicol.,
-Hát tudod Louis tényleg szeret téged, nem gondolod hogy meg kéne próbálnod vele? Harry.
-Nem, nem gondolom úgy. És amúgy is ott van neki a barátnője akinek nem sokára megkéri a kezét. Nicol.
-Mi van? Harry.
-Mi az? Nektek nem mondta? Nicol. 
-Hát nem, kurvára nem. Harry.
-Akkor most már elmondtam én helyette. Nicol.
-Ugye nem akarod hogy összeházasodjanak?
-Nem, vagyis de de nagyon örülnék neki. Nicol.
-Aha persze. Harry.
-De tényleg, örülök hogy Louis boldog lesz. Nicol.
-Nem lesz az. Harry.
-Hát jó. Nicol 
És ő is elindult felfelé a lépcsőn és utána rögtön megjelent Elena. Olyan gyönyörű, annyira örülök hogy velem van. 
-Indulhatunk? Elena.
-Persze. Harry
Kb két órát sétáltunk a parkba nagyon jó volt. Sokat beszélgettünk és közelebb kerültünk egymáshoz. Nagyon tetszett, elvoltunk és már megbeszéltünk egy másik idő pontot hogy mikor megyünk újabb randira.