10. fejezet

                     Elveszíthettem volna?

                                    Nicol szemszöge:

Aztán észhez tértem de viszont egy idő után rájöttem hogy kómában vagyok. Hallottam a barátaim hangját, és az orvos valami olyasmit mondott hogy egy ideig még kómában leszek de felfogok ébredni. Ez nagyon jó. Mi történt nem emlékszek semmire miért kerültem ide? És a kisbabámmal mi van? Azonnal fel kell ébrednem, tudnom kell hogy éle még. Akárhogy erőlködtem nem tudtam fel kelni hallottam hogy Elena mint egy őrült ordítozik -Louis ez a te hibád! Miattad ütötte el az autó! Miattad van a gyermeketek élet veszélyben! Miattad nem tudjuk hogy egyáltalán éle még a kicsi! Vagy ha megszületik elképzelhető hogy fogyatékon élő lesz! Elena. Hirtelen megakadt a lélegzetem nem tudják hogy éle a gyermekem vagy nem. Aztán hallottam hogy bejött egy orvos és azt mondta

-Elena kisasszony ha nem nyugszik meg kötelező leszek nyugtatót adni. orvos.

-Rendben, elnézést megnyugszom. Elena.

Majd mind ki mentek a kórteremből vagyis úgy hallottam. De valaki megfogta a kezem, rögtön felismertem az érintését ő Louis.

-Nicol, ha valami maradandó bajotok lesz a kicsivel akkor én megölöm magam, nem tudnám elfogadni. Szükségem van rád az az rátok. Olyan barom vagyok nem kellett volna elmondanom hogy újra együtt vagyok Eleanorral. De ezt én nem akartam csak lefeküdtünk és megkérdezte és én azt mondtam hogy jó kezdjük újra de csak azért mondtam mert megvoltam ijedve hogy neked majd lesz valakid és én meg egyedül maradok. Én téged szeretlek Nicol. Louis.

Bárcsak tudtam volna válaszolni rá. De nem ment és még egy pár percig fogta a kezem mikor megéreztem ajkát az enyémen és hirtelen fel nyitódott a szemem. 

-Nicol? Louis.

-Mi történt? Nicol. 

-Elütött az autó. Louis.

-A kisbabámmal mi van?  Nicol.

-Nem tudjuk mert kómában voltál és ezért nem tudtak kis vizsgálni. Louis.

-Akkor hívj valakit és azonnal vizsgáljon meg! Nicol.

-Oké. Louis.

Louis már hívta az orvosokat és kivizsgáltak. Vissza vittek a kórterembe ahol Louis várt mert ott akarták közölni az eredményt.

-Szóval Mrs.Petterson a gyermeke akit a szíve alatt hord teljes mértékben egészséges. orvos.

-Úristen! Köszönöm doktor úr! Nicol és olyan széles mosoly jelent meg az arcomon hogy levakarhatatlan volt rólam. Louis hirtelen felkapott és megölelt annyira jó érzés volt.