11. fejezet 

                                   Eldőlt

                                        Nicol szemszöge:

Annyira örülök hogy semmi baja az én kincsemnek. Louis még mindig szorosan ölelt, olyan jól esett, de ekkor benyitott az ajtón Eleanor. Louis hirtelen elengedett. 
-Eleanor édesem, de jó hogy itt vagy, képzeld semmi baja a kicsinek. Louis.
-Ennek igazán örülök de attól miért kellett ennyire ölelgetned őt? Eleanor.
-Édesem, ne legyél már féltékeny, nekem csak te vagy, és azért öleltem meg mert örültünk hogy a picinek nincs baja. Louis.
-Hát jó. Eleanor.
-Amúgy ő itt Nicol Petterson. Louis.
-Szia. És kezet fogtunk Nicol.
-Szia én pedig Eleanor Calder. Eleanor.
-És tudjátok már a kicsi nemét? Eleanor.
Viszonylag kedvesnek tűnik, de mernék rá fogadni hogy megjátssza magát.
-Nem még nem tudjuk. Nicol.
-Mikor lehet majd tudni? Eleanor.
-Azt hiszem 3 hónapos korában kiderül. Nicol. 
-Ha jól tudom még 2 hónapos ugye? Eleanor.
-Igen, de holnap után már 3. Nicol.
-Értem. Eleanor.
Megcsörrent Louis telefonja.
-Egy pilolanat és vissza jövök. Louis. 
-Na ide figyelj ne hogy azt hidd én ilyen angyal vagyok, utállak és elfoglak távolítani Lou közeléből, a gyerekeddel együtt. 
-Mi? Nicol.

-Jól hallottad. Eleanor.
-Ide figyelj én nem akarok semmit Louistól és már rég nem lennék itt ha nem késtem volna le miatta a repülőt. Nicol.
-Én figyelmeztettelek, maradjunk ennyiben. Eleanor. 
És elviharzott mellettem. Louis pont akkor jött vissza.
-Eleanor? Louis.
-Elment. Nicol.
-Mit mondtál neki? Louis.
-Mit mondtam volna? Louis engem nem zavar hogy együtt vagytok és  nem ellenségem. Nicol.
-Akkor miért ment el? Louis.
-Nem tudom, nem mondta nem vagyok az apja. Nicol.
-Hát jó. Louis.
Amikor kimondtam azt hogy ő nem az ellenségem legszívesebben elhánytam volna magam.
-Akkor megyünk haza? Louis.
-Még el kell mennem a dokihoz valami gyógyszerekért, és időpontot kérek egy nőgyógyásztól hogy megnézze fiunk vagy lányunk lesz. Nicol.
-Elkísérlek jó? Louis.
-Nem muszáj. Nicol.
-De én szeretném. Louis.
-Miért nem mész inkább megkeresni a barátnőd? Nicol.
-Mert most fontosabb dolgom van. Louis.
És elindultunk a dokihoz, odaadta a gyógyszereket, és elvezetett minket a nőgyógyászhoz aki azt mondta holnap után már jöhetünk is és elindultunk a parkolóba ahol Louis autója állt. 
-Szerinted fiú lesz vagy lány? Louis.
-Fogalmam sincs Louis. Nicol.
-Én fiút szeretnék. Louis.
-Rendben. Nicol.
És oda értünk a kocsihoz és beszálltunk. Alig 5 perc múlva haza értünk. Én kiszálltam Louis nem jöttbe.
-Sziasztok! Nicol.
-Szia! köszöntek egyszerre a lányok.
-Már haza is engedtek?  És a babának nincs baja? Elena
-Igen csak gyógyszert kell szednem és a babának semmi baja. Nicol.
-Jajj istenem de örülök hogy csak ennyi az egész. Deb
-Igen, szerencsém volt. Nicol.
-De én elmegyek aludni lányok nagyon fáradt vagyok. Nicol.
-Rendben jó éjt! mondták a lányok egyszerre. 
Majd fölmentem a szobámba és megpillantottam a telóm ami világított ezzel jelezve hogy üzenetet kaptam. Rögtön oda is léptem hogy megnézzem ki írt és mit. De ami benne állt arra pont nem számítottam.