16.fejezet. 

                          Egy régi ismerős

                                       Louis szemszöge:

Nicolnak javult az állapota. Nagyon örülök neki hogy jobban van a kisfiúnk Kevin is jól van. Annyira édes. Ma jött el a napja hogy haza vigyük a kicsit. Reggel 8 óra van indulok Nicolért és Kevinért. 

Pár perc múlva oda értem a kórházhoz. Siettem fel a szülő osztályra. 

-Sziasztok! Louis. 

-Szia. Nicol.

-Jobban vagy, mehetünk haza? Louis.

-Igen, persze induljunk. Nicol.

-A cuccok? Louis.

-Az ajtó mellett. Nicol.

-Oké. Louis.

Felkaptam a cuccokat, és elindultunk kifelé a kocsihoz. 

A babát beraktam hátra a gyerek ülésbe a cuccokat pedig a csomagtartóba Nicol előre ült mellém. 

-A fiúk és a csajok otthon várnak minket. Louis.

-Aha, az jó. Nicol.

-Eleanor is ott van? Nicol.

-Igen, baj? Louis.

-Hát, mindegy nem érdekel. Nicol.

-Te most féltékeny vagy? Louis.

-Nem nem vagyok féltékeny, tudod egyszer már ezt megbeszéltük de úgy néz ki rövid a memóriád. Nicol.

-A memóriám teljesen jól működik, és az agyam is mindent feltud fogni és megérteni de téged nem. Louis.

-Hát az jó. Nicol.

Az út többi része csöndben telt. Megérkeztünk a házhoz. Nicol hozta a kicsit én pedig a cuccokat. 

Beléptünk a házba és hirtelen mindenki előugrott. 

-Köszöntünk itthon Kevin! mosolygott mindenki egyszerre. 

                                  

                                           Nicol szemszöge:

Nagyon aranyos volt a srácoktól hogy ilyen meglepetést szerveztek Kevinnek. 

Nagyon cuki volt a díszítés. Louis oda vitte Kevint Eleanorhoz. Láttam Eleanor szemében hogy legszívesebben megölné a kisfiam de akkor ő sem maradna életben azt garantálom. A gondolat menetem Eleanor szakította meg. 

-Gyere csak velem. Eleanor.

-Nem. Nicol.

-Pedig jobb lenne. Eleanor. 

-Jól van gyerünk. 

Be mentünk a szobámba. És bele kezdett a mondandójába.

-Szóval össze kell jönnöd valakivel hogy Louis végleg föladja érted? Vagy ha nem a kisfiad szívja meg. Eleanor.

-Hogy képzeled?! Nicol.

Hirtelen megütöttem volna de inkább nem érek hozzá.

-Hagyjuk a fölösleges dumát, inkább válaszolj a kérdésemre. Eleanor.

-Nem jövök össze semmi jött menttel. Nicol. 

-Ő nem jött ment. Eleanor. 

-Kicsoda? Nicol. 

-Eric Walk. Eleanor. 

Ő az a fiú aki megerőszakolt 16 évesen aki tönkre tett akivel 3 évig voltam és képes volt ezt tenni velem. 

-Honnan ismered? Nicol.

-Többet tudok rólad mint amennyit te gondolsz. Eleanor. 

-Felejtsd el. Nicol.

-Hát akkor Kevinkének baja lesz. Eleanor.

-Ha bántani mered. Nicol.

-Mi lesz akkor? Elmondod Louisnak? Sokat vesztek, te a gyereked én meg a pasim. Huh. Eleanor. 

-Na jó, legyen de semmi csók és egyebek. Nicol.

-Csók az kell. Eleanor. 

-Nem. Nicol.

-De de. Eleanor. 

-Majd meglátom. Nicol.

-Jó. Eleanor. 

És elment a gyűlölet bennem nagyobb volt mint bármi. Legszívesebben oda állnék Louis elé és kitálalnék neki. De akkor a kisbabámat áldozom fel. Ezért inkább szenvedek mint hogy Kevinnek baja legyen. Láttam hogy Louis és Eleanor a kicsivel játszik amióta haza jöttünk szinte a kezembe nem volt a kicsi. Oda mentem Louisékhoz és láttam hogy Eleanor a kezével óvatosan hogy Louis ne vegye észre mutogat hátra. Hirtelen megláttam egy ismerős arcot. 

Oda mentem Erichez. Louis köze minket figyelt. Eric kacsintott. Tudtam hogy már úgy kell játszani a szerepem mintha együtt lennénk. Közbe nekem is jól jött Eleanor gonoszsága mert ezzel féltékennyé teszem Louist. Eddig nem állt szándékomban. 

-Eric, szia. Nicol.

Öleltem meg. A hányinger elkapott ettől a féregtől.

-Nicol, édesem szia. Eric.

Édesem, undorító ez az ember. 

-Gyere bemutatlak valakiknek. Nicol.

-Louis ő itt a barátom Eric, Eric ő itt a fiam apja Louis. Nicol.

-Mi van? Az az csá. Louis.

-Helló. Eric.

-Eric ő itt Eleanor Louis barátnője, Eleanor ő itt a barátom Eric. 

-Szia. Eleanor.

-Szia. Eric.

Láttam Louis szemét hogy szinte ég a féltékenységtől, lehet hogy ezt nem kéne csinálnom, de a kis babám a fontos. 

-Kevin? Nicol.

-Niallal van. Louis. 

-Jaj ő múltkor azt mondta hogy olyan édes hogy legszívesebben megenné, gyorsan megkeresem. Nicol.

-Várj, megyek én is. Louis.

-Nicol, neked van barátod? Louis.

-Miért nem világos? Nicol.

-De csak tudod rá jöttem hogy ez az Eric az az Eric aki anno 16 évesen megerőszakolt. És am is azt mondtad hogy nem bízol meg egy férfibe sem. De benne megbízol? Aki ráadásul megerőszakolt. Louis.

-Louis, semmi közöd hozzá. Nicol.

-De Nicol én csak megakarlak védeni. Louis.

-A barátnődet aki hozzád tartozik azt védd meg! Nicol.

-Jól van flegmázz csak! Louis. mondta ordítva és mindenki ránk pillantott.

-Engem többé nem érdekelsz! Louis. kiabált mint valami őrült és kiviharzott a házból maga mögött pedig becsapta az ajtót.